A mai napról...

Érdekes dolog ez a kommunikáció ugye?!...

Bármit képes az ember kifejezni vele, és annak az ellenkezőjét is természetesen, másokat inspirálva ezzel az olvasásra,  gondolkodásra. beszélgetésre... vagy nem...

Lehetnek benne rejjtett titkok, érzelmek, hangulatok vagy egyszerűen csak magunkból kiadott eszmefuttatások. Megmutatkozhat benne a pszihé, az egyéniség, de akár manipulálhatunk vele bárkit, akik nem tudnak a sorok között olvasni. 

az az érdekes megfigyelésem támadt, hogy bár nagyon fejlett világban élünk - nemcsak a kommunikációt illetően - mégis annyi a félreértés az életünkben, mintha nem is ugyanazon a nyelven beszélnénk, holott a magyar nyelv ez irányú alkalmassága azt hiszem vitathatlan. Vajon minek tulajdonítható, hogy mégis olyan kevesen értjük egymást?

A válasz még csak most körvonalazódik bennem. Egy biztos. Hiányzik belőlünk az áhítat, a vágy, hogy odafigyeljünk a másikra, hogy keressük a mindenkiben rejlő egyéniséget, a titkot, az egyedül valót. Talán az idő hiánya teszi ezt az emberekkel, nem tudom, de az tény, hogy nagyon sok felesleges kört rovunk emiatt.
Ma ennyi jutott eszembe és közben várom a gyönyörű, októberi őszt, a színek csodálatos kavalkádját. 

Szép napot Nektek!

Újra itt.

Hiányzik  a naplóm vagy azt is mondhatnám, hogy hiányzok magamnak. Lassan feldolgozom a mögöttem lévő néhány hét történéseit, s ahogy jövök haza a munkából bevillan valami. Napi több órát vezetek és a hangulatot javítandó keressük a jó zenét a rádióban. Miért van az, hogy a vérpezsdítő szuper szép dallamok akkor jönnek, amikor a lakástól úgy 500 m-re járok hazafelé.  Hallatlan. :)

Persze az igazi hülye leparkol és addig ül még az autóban, amíg meg nem hallgatja azt.

Tegnap újabb képeket készítettem a kis banditáról.

Le kell szögeznem, hogy ez a legnehezebb időszak a fotózást tekintve még akkor is, ha a záridőt az egekbe emelem. Nincs az a lakás, amit ne kellene plusz világítással ellátni pont a magas záridő miatt. A túlságosan ütős fénnyel viszont vigyázni kell.

A kisbabám megint nagyon sokat nőtt. Szerintem növeszti a szempilláit is. Ekkorákat én még kislánynál sem láttam soha. Nagyon jól áll neki. Továbbra is nyugodt baba azzal a kikötéssel, hogy borzasztóan érdekli minden a világon. Vadászgatásai során viszont talán még önmagára is veszélyes. Félelem- vagy veszélyérzet gyakorlatilag nulla, viszont szándékosan nem keresi a bajt. Láthatóan a tiszta érdeklődés vezérli őt. Még most is sokáig mélázva képes valamit tanulmányozni. Egészen különleges egyénisége van ezt bizton mondhatom. Maradj ilyen Maxikám!!!

Egyszerűen imádni való!!!!!!!

Ez a két fotó a kedvencem jelenleg és pontosan amiatt mert jeles bizonyítékai annak, hogy nem biztos, hogy azok a fotók a legszebbek, ahol a fókuszba néz a fotó alany. Az elkapott pillanatok őszinteségét semmi nem írja felül. Továbbra is közép vagy nagy tele objektívvel, hogy ezek a pillanatok szépen leváljanak a háttérről és semmi ne zavarja a szemet abban, hogy a fotó valódi témáját csodálhassa a szemlélődő. A két fotó témája feltétlenül az arc, a tekintet, amit soha nem fogunk újra megismételni, tehát egyedi. Azok a képek jók, és ez vonatkozik minden fotóra, amiken ez azonnal látható és semmi nem vonja el a figyelmet a lényegről vagyis a szemünk azonnal odaugrik, ahol a téma van.  A legfontosabb dolog ezeknél a képeknél, hogy a fókuszt feltétlenül a szemekre mérjük. 

Útravaló

.Mostanában nem írok. Nem tudok írni. Megint minden olyan gyorsan történik, hogy nem tudom magamban még megfogalmazni sem. Nagy bajban van az emocionális képességem. 

..Gyűlölök rá gondolni,hogy ez a helyzet számára mit fog jelenteni.
- Azt fogja jelenteni,hogy egy kicsit keményebben kell megküzdenie a létéért,hogy nem lesz elegendő,ha csak sodródik az eseményekkel. Bizonyára jobb lesz tőle és erősebb. Remélem,így lesz. Bizonyára magával is ezt tette mindaz, amit végigcsinált. Nem mindig annak a legjobb, akinek könnyű a dolga. Hajlamosak vagyunk így vélekedni,de nézze meg azokat, akiket tart valamire, többnyire olyan emberek legyenek, akiknek nem volt könnyű soruk, akiknek meg kellett küzdeniük a megmaradásért, akik saját javukra tudták fordítani az elszenvedett fájdalmakat is. Azokból, akiknek simán megy minden, és kényelmükhöz való ragaszkodásuk vagy önmaguktól való félelmeik nem engedik, hogy akár egyedül is képesek legyenek tenni önmagukért,  nem is lesz valami nagy kiválóság. Ellenben a többiekkel, akik emelt fővel másszák a hegycsúcsokat, az arcuk összekaristolva,a sípcsontjuk csupa vér,  azokat érdemes megismerni...

..és még valami!  Életed rendbetételének belülről kell fakadnia. nem kell másokra várnod, hogy az életedet ráncba szedjék! 

Amint mozdulsz, a világ is mozdulni fog. 

Embernek maradni minden körülmények között!!!