Nyilvánvaló igazság: elszakadtunk a természettől, s ez a szakítás mindkét felet megviselte. Miközben veszélybe sodorjuk bolygónk élővilágát – botor módon megfeledkezve arról, hogy mi is beletartozunk – nem vesszük észre: magunk is elkorcsosultunk. Ez akkor jutott eszembe, amikor leemeltem a wc ablakból a nagy kaspó muskátlit. Tettem ezt azért, hogy felfeszíthessem a mögötte lévő kisablakot.........kizártam magam a lakásból. Unokástól, mindenestől, papucs nélkül.Éljenek a kis wc ablakok..és a párkányra visszahelyezett szép, kövér muskátlik....na és a vékonyka lányunk, aki befér a kis wc ablakon.
2015. június 29., hétfő
2015. június 26., péntek
A meselány...
A fotózásban egy nagyon jó dolog, hogy olyan embereket ismerek meg, akikkel valószínűleg sosem találkoznék. Embereket fotózni nem is olyan könnyű dolog. Hitelesen bemutatni valakit néhány képpel szép és nehéz feladat.
Azon gondolkoztam,. hogy nekem eddig még nagyon nagy mákom volt a modelleket illetően.
Egyik fotósbarátnőm mesélte, hogy egyszer próbálkozott portrézással, de kínszenvedés volt a fényképezés és ez persze, hogy visszaköszönt a képekről is. A modell kelletlenül viselkedett és bármit tett a fotós, végig nem sikerült feloldani.
Hála ég nekem még nem volt ilyen élményem, de el tudom képzelni milyen kellemetlen lehet egy ilyen. Az oldatlan feszült hangulat hazavágja a képeket is sajnos.
A mostani modellem pedig duplán is meglepett. Olyan sokrétű lányt ismertem meg, amilyet talán még sosem. Fürkészni kezdtem, hol van az alap- vagy a hozzá legközelebb álló tulajdonság. Próbáltam lecsupaszítani, hogy legyen kiindulópontom. Legközelebb a naturalitás áll hozzá azt hiszem, de fantasztikus mennyi minden másra is képes és alkalmas ő ezen kívül. Annyi mindent beleálmodtam, hogy csak remélni tudom, lesz annyi ideje, hogy megvalósítsuk ezeket. Őszintén remélem, hogy hamarosan meglepünk benneteket mert tényleg azt gondolom, hogy ő képes megmutatni mennyi minden rejlik egy emberben és ezt milyen fontos felszínre hozni magunkból.
Művészi hajlamát nemcsak abból láttam, hogy hangszeren játszik. Instrukciókat alig kellett neki adni. Úgy mozog az objektív előtt, mintha mindig ezt csinálta volna. Komolyan mondom élmény volt vele dolgozni. Nem mesterkélt, természetes viselkedése, érett világnézete lenyűgözött. Neki ez egy játék. Játék, de fontos dolog, hiszen közben nagyon sok mindent tudhat meg ő is magáról. Ő az a lány, aki ha lenne igazi mesevilágunk, bátran lépne be és ő az aki köré azonnal összegyűlnének a meseerdő állatai, kis hegyes fülű koboldjai, hogy a kedvét keressék. ..és az a lány is ő, aki két perc múlva dívaként lépne az objektív elé.
Drága Merci! Örülök, hogy megismerhettelek és őszintén remélem, még sokat fogunk együtt kísérletezgetni vagy hogy stílusos legyek, játszani. Játszani az adottságaiddal, a lazaságoddal, a szépségeddel, a humoroddal, a sokrétű egyéniségeddel.
Azon gondolkoztam,. hogy nekem eddig még nagyon nagy mákom volt a modelleket illetően.
Egyik fotósbarátnőm mesélte, hogy egyszer próbálkozott portrézással, de kínszenvedés volt a fényképezés és ez persze, hogy visszaköszönt a képekről is. A modell kelletlenül viselkedett és bármit tett a fotós, végig nem sikerült feloldani.
Hála ég nekem még nem volt ilyen élményem, de el tudom képzelni milyen kellemetlen lehet egy ilyen. Az oldatlan feszült hangulat hazavágja a képeket is sajnos.
A mostani modellem pedig duplán is meglepett. Olyan sokrétű lányt ismertem meg, amilyet talán még sosem. Fürkészni kezdtem, hol van az alap- vagy a hozzá legközelebb álló tulajdonság. Próbáltam lecsupaszítani, hogy legyen kiindulópontom. Legközelebb a naturalitás áll hozzá azt hiszem, de fantasztikus mennyi minden másra is képes és alkalmas ő ezen kívül. Annyi mindent beleálmodtam, hogy csak remélni tudom, lesz annyi ideje, hogy megvalósítsuk ezeket. Őszintén remélem, hogy hamarosan meglepünk benneteket mert tényleg azt gondolom, hogy ő képes megmutatni mennyi minden rejlik egy emberben és ezt milyen fontos felszínre hozni magunkból.
Művészi hajlamát nemcsak abból láttam, hogy hangszeren játszik. Instrukciókat alig kellett neki adni. Úgy mozog az objektív előtt, mintha mindig ezt csinálta volna. Komolyan mondom élmény volt vele dolgozni. Nem mesterkélt, természetes viselkedése, érett világnézete lenyűgözött. Neki ez egy játék. Játék, de fontos dolog, hiszen közben nagyon sok mindent tudhat meg ő is magáról. Ő az a lány, aki ha lenne igazi mesevilágunk, bátran lépne be és ő az aki köré azonnal összegyűlnének a meseerdő állatai, kis hegyes fülű koboldjai, hogy a kedvét keressék. ..és az a lány is ő, aki két perc múlva dívaként lépne az objektív elé.
Drága Merci! Örülök, hogy megismerhettelek és őszintén remélem, még sokat fogunk együtt kísérletezgetni vagy hogy stílusos legyek, játszani. Játszani az adottságaiddal, a lazaságoddal, a szépségeddel, a humoroddal, a sokrétű egyéniségeddel.
2015. június 6., szombat
A gerbera.
Ma kicsit jól esett elszórakozni egy csokor gerberával, amit Enitől kaptam. Szabadjára engedtem a fantáziámat. Hm...mi bajom lehet.
Talán kicsit elvont, de van az a környezet, ahol én el tudom képzelni őket a falon. Lehet, hogy kinyomtatom őket. :)
Talán kicsit elvont, de van az a környezet, ahol én el tudom képzelni őket a falon. Lehet, hogy kinyomtatom őket. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)