Nem, mintha nem írtam volna már arról, én hogyan képzelem a portréfotózást az általános és a magam szabályai szerint, most muszáj vagyok mégis visszatérni erre néhány gondolat erejéig. Na nem ismétlem magam mert a szabályok nagyon sok helyen olvashatók, a saját szabályok pedig menet közben kialakulnak néhány általános felrúgásával és ez szigorúan egyéni. Ettől válik minden fotós oly annyira egyedivé, hogy aztán ezer fotóból felismernénk a munkáját.
Miért térek vissza erre? ...mert a mai esküvő fotózáson egy nagyon szép modellt találtam. Néhány percet muszáj volt vele tölteni. Ilyen mellett nem megy el az ember még akkor sem, ha aznap esküvőfotózás van.
Mindig azon gondolkozom, hogyan tegyek egy portrét nagyon széppé? Most sem időm nem volt ezen gondolkozni, sem szükség nem volt rá. Van, ami szinte önmagától szép. Nincs vele semmi tenni való, nem igényel még retust sem. Lilly ilyen. Csodaszép, tiszta és varázslatos. Egyszerűen üdít a látvány. A tisztaság, az eredetiség, a fiatalság.
Szerintem őt még fogjuk látni nemcsak portré kategóriában.