🎼💫Az ízlésvilág ereje

🎼💫Volt idő, amikor egy dal elég volt ahhoz, hogy két ember között híd épüljön. Egy közös dallam, egy borzongás egy zenei fordulaton – és máris ott volt a megértés, a lelki kapcsolódás. Ma egyre gyakrabban ülünk egymás mellett, fejhallgatóval a fülünkben, és nem csak a zenét szűrjük ki a világból – hanem egymást is. Egy kapcsolat akkor kezd el igazán széthullani, amikor a világ, amiben élünk, már nem közös. Amikor a másik belső világa nemhogy nem érdekel minket, de idegennek, sőt fárasztónak érezzük. És ez nem csak a zenében jelenik meg – de ott különösen látványos. Nekem a zene színes. Tér, ív, mélység és árnyalat. Ha valaki csak egyetlen stílusban gondolkodik, ha egyszínű, rideg hangzásvilágban érzi jól magát, az sokszor többet mond el róla, mint hinnénk. A közös zene, közös élmény. A közös zene, közös rezgés. És ha már az sincs – akkor mitől lenne közös az élet? Nem azt mondom, hogy pl a zenei ízlésvilág a legfontosabb egy kapcsolódásban, de hogy messzemenő következtetéseket lehet levonni belőle már a kezdeti szakaszban, erről meg vagyok győződve, hiszen erősen megmutatja a másik belső világát. Mutasd meg, milyen zenei irányzatok vonzanak és megmondom, ki vagy. Persze érzem én a saját elrugaszkodásomat a témában, hiszen ennél fontosabb dolgok fölött elsuhanunk és a legnagyobb gond, hogy önmagunkról sincs éles ismeretanyagunk. Hogyan kapcsolódunk valakihez, ha azzal sem vagyunk tisztában, mi magunk kik vagyunk, mit is akarunk, mi húz, mi hajt bennünket? Mert manapság kapcsolatok is instanttá váltak – feloldjuk vízben, megkeverjük, lenyeljük. Nincs lassú építkezés, nincs türelem. Kihagyjuk a lépcsőfokokat, kettesével, hármasával vesszük őket aztán csodálkozunk, hogy kificamodik a bokánk. De egy valódi kapcsolódásban minden lépés számít. Mert nemcsak egymás zenéjét kell megismerni – hanem azt is, hogyan táncolunk rá. És ha egyszer valóban megszületik az az érzés, amikor ugyanott borzong meg a karunk egy zenei fordulatnál – akkor tudhatjuk, hogy nem csak hallgatunk együtt valamit... hanem halljuk is egymást. Neked, aki talán már elindultál felém. Jó reggelt neked… Aki talán még alszol, vagy már úton vagy valahol a világban, és még nem tudod,hogy ma reggel valaki rád gondolt – úgy igazán. Nem a nevedre, nem az arcodra, csak arra a pillanatra, amikor majd egyszer azt mondod nekem: „Jó reggelt, Hajni. Megérkeztem.” Csodaszép vasárnapot mindenkinek!

Üdvözöllek téged, aki ide tévedtél.

Kicsit felfrissítettem és újra nyitottam a blogomat. Örülök, hogy erre jársz, érezd jól magad nálam! Legkésőbb mostantól és lehetőleg az idők végezetéig. Maradj, ha kellemes és gyere vissza, ha hiányzik. Direkt megtisztelsz vele. Láthatsz itt mindenfélét mert bár fotósblognak indult az oldal, de van, hogy gondolatokat osztok meg, vagy épp vicces kedvemben vagyok. Sírni nem szeretnék, azt mindenki tud nem igaz? Bár vannak érzelmek, amelyeket nem olyan kellemes átélni, mint a többit, ez nem jelenti azt, hogy ezek rosszak lennének. Az emberi lét része, hogy emóciók széles skáláját éljük át nap mint nap. Jönnek és mennek, és ha hihetetlennek is tűnik az adott pillanatban, a nehezek sem tartanak örökké.