2 hónapos a babánk

Bizony telik az idő. Még most született és máris két hónapos. Most már nagyon nehéz olyan pillanatot kifogni, ahol nyugodt, nem mocorog, épp nem éhes, nem fáj a hasa és nem alszik. Ha ilyen van, akkor nem biztos, hogy épp ráérünk, de ha ráérünk és szaladunk a gép után, a fókuszban azonnal abba hagyja a műsort. Egész álló nap pedig sajnos nem állhatunk készenlétben. Sokkal több szerencse kell ahhoz, hogy jó pillanatokat kapjunk el, de azért próbálunk résen lenni. Ma sikerült. Hiányzik a természetes napfény, de egyszer csak eljön ez is. Az állandó mocorgás miatt minél rövidebbre vesszük a záridőt, annál sikeresebbek lehetünk na és állítsuk a gépet sorozatra mert egy mosoly hamar elillan ilyenkor. Ők még képesek az egyik  pillanatban mosolyogni, a másikban pedig keservesen sírni. A rövid záridő miatt ne feledkezzünk meg az ISO emeléséről sem. Megint nem vagyok maradéktalanul elégedett, de lehet, hogy én ezt már nem is érem el sosem. Azért van sikerélmény is. 

A babánk pedig boldog, kiegyensúlyozott és ez a legfontosabb! Minden pillanat szép valamiért. Hol csodálkozik, hol filozofikus arccal elgondolkozik, hol unott képet vág, hol széleset vigyorog, de már vannak csábos nézései is. 
Nézzétek!  Hát nem ennivaló?
Utómunka? Valóban nem túl sok. Kontraszt, élesség van, ahol még ezek sem. Retus? Most nem volt rá szükség. Csodálatos, hibátlan babaarc. A fotósok álma.