Nem mintha annyira izgalmas lenne, csak néha úgy érzem nem is én irányítom. Azt még nem sikerült eldöntenem, hogy vígjáték, horror, tragikomédia vagy sci-fi. De az biztos, hogy valaki vagy valami folyamatosan szövögeti a sztorim, a forgatókönyvet kénye-kedvére alakítja.
Ha úgy akarja, áthúz sorokat, dühösen kisatíroz egy egész bekezdést. Ha jobb napja van, visszatér, és szépen fehérre meszeli hibajavítóval.
Folyamatosan kérdőjeleket tesz fel a mondatok után. A pontot nem igazán szereti. Az túl egyszerű. Bár olykor egy ponttal való lezárás a legnehezebb dolog a világon.
Ha úgy akarja, zárójeleket tesz, és megcsillagozva megjelöli, hogy ehhez a részhez még vissza kell térni, mert nem tökéletes. Szeret ismételni. Főleg a hibáimat pörgeti vissza és játssza le újra. De pusztán csak merő jóindulatból teszi, hisz már az okosak is megmondták, hogy csak a hibáiból tanul az ember.
Imádja a váratlan fordulatokat, szinte mániákus machinátor. Az egyik fejezetben még ő a nagy pofonosztó, Bud Spencerként küld a földre.
A másikban már Teréz anyaként támogat.
De mivel ehhez a filmhez nem jár narrátor, hiába a megírt forgatókönyv, a sztorim vége titok marad, nincs ki elmesélje.
Nekem kell megélnem.…"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése