Ha jól emlékszem talán úgy hajnal 5 óra tájban jutottam el az ágyamba. Ekkorra fáradt el a szilveszteri brigád. 9-kor úgy pattant ki a szemem, mint aki, már egy hete alszik . Csodálatos napfény szűrődött be az ablakon megvilágítva a földön, asztalon heverő konfettimilliókat....mekkora csendélet mindez üvegekkel és társaság létszámának többszörösére duzzadó koszos poharakkal A komfortérzetem visít, azonnal rendet kell raknom. Kávé és start! A takarítás fiatal korom óta egy olyan művelet, amit teljes harmóniában, komótosan, nagy léptékű gondolatokba burkolózva végezhető, kizárólag egyedül, minden apró tárgyat megmozdítva, a tökéletességre törekedve. Elvégre új év van. Kezdjük tisztán, levegősen.
Ha valaki nem élte még meg ezt, próbálja ki! Ajánlhatok még hozzá valami gondolkodást elősegítő zenét. Imádom ezt. Nem összetévesztendő a relaxációs zenével.
Először is az jutott eszembe a kávé szürcsölés közben, hogy milyen jó, hogy most nincsenek fogadalmaim. Könnyűnek éreztem magam, de annál elszántabbnak.
Úgy érzem a gondolkodásom régebben sem volt felületes. Mindent szeretek elemeire bontani sokáig vizsgálva a szememmel, az agyammal, hogy ne maradjon olyan részlet, amin átsiklanék. Azt hiszem a nagyon fontos dolgok olyan részletekben vannak, amiken könnyedén átsiklunk. Ilyen dolgokkal foglalkozom még behatóbban, mintha léptem volna egy szintet felfelé. Mostanában nagyon sokat foglalkoztat, hogy emberek, történések miért lépnek az életünkbe. Vannak akik és amik tovább maradnak és vannak, akik csak úgy átutaznak rajta. ...na és a jelek. Amikre nagyon figyelnünk kellene. Mindezt azért, hogy megértsük, mi a szerepünk ebben a nagy és pontosan kitalált univerzumban mert én hiszek abban, hogy mindennkinek előre megírt feladata, életútja van, amiről ha lelép vagyis eltéved, az élet jeleket küld a visszatérést támogatva. Sokszor előfordul, hogy a jelek emberek formájában érkeznek, akik az üzenet átadásával már mennek is tovább. sok esetben fájhat is ez, hiszen talán megszeretjük őket. Elengedni, miért, mikor? ...de ez már egy másik téma, erről máskor....folyton csapongok. Maradjunk a jeleknél.
Nem mindig könnyű felismerni a „jeleket” az élet forgatagában, mivel végtelen számú formában jelenhetnek meg. Kell egy csipetnyi kis intuíció és képzelet, valamint egy nagy adag éberség. Szinte kiemelkedik az újságban egy hír, megüti a füled egy beszélgetés, felhív egy ismeretlen vagy egy rég látott ismerős vagy érkezik valaki az életedbe, amiről azt hiszed, ő lesz a másik feled, de ő nem ezért jött, valamit üzent neked. Mind lehet egy visszajelzés az elengedett kérésedre, amivel a válasz megérkezik hozzád. Ezek apró darabkák a vágyad fizika megnyilvánulásának folyamatában. Természetesen kell a bátorság, hogy a racionális, logikus elméd korlátain túllépve összekapcsolj látszólag össze nem illő képkockákat, de segít a mindenkiben, így Benned is, ott szunnyadó intuíció.
Meglátod, ez a hihetetlenül izgalmas játék visszaadja majd a mindennapok színét és zamatát, ha véletlenül elfelejtkeztél volna róla. Egy dolgon csúszhatsz el, ha már eddig eljutottál. Ha a félelmeid szülte kétségek és lustaság miatt engeded a valóságon keresztülsuhanni a véletleneket anélkül, hogy utánajárnál, mélyebben megvizsgálnád: miért is jelent meg az ebben a pillanatban az életedben. A megoldás: túllépni kétségeiden és cselekedni. Ez pedig nem lesz nehéz, ha éber és tudatos tudsz lenni a benned létező érzésekre, s képes vagy fenntartani a kíváncsiság, a felfedezés örömét, izgalmát a szívedben. ..és még annyit. Azt gondolom, ha egy embertársadtól kapod az üzenetet, jelet, akkor annak a másiknak is tanulnia kell valamit, amit pedig te üzensz neki. Ezért nem véletlenek a találkozások. Vagyis mi emberek harmonikusan kapcsolódunk egymáshoz, de ezt nagyon kevesen veszik észre.
Így telt az év első reggele és kicsit olyan most, mintha jót tornázott volna a lelkem nyitott ablaknál, szikrázó napsütésben kicserélve az agyamnak és a tüdőmnek szükséges levegőt, kiengedve az óévet és beengedve az újdonság varázsát. Nagyon, nagyon jól érzem magam! Éljetek meg ilyen reggeleket! Csodálatos és csak ti kelletek hozzá...szőröstől, bőröstől.
...hogy miért érzem ezt fontosnak? Talán azért, hogy közelebb kerüljek önmagamhoz, az életutamhoz, amin ezáltal kevesebb lesz talán a felesleges kör avagy vargabetű.
Én ezzel a zenével kezdtem a napot. A klippet egy kedves ismerősöm készítette.Miklós egy szívinfarktust követően jutott el mélyebb gondolatokhoz. A munkája szerintem csodálatos. Ő a példaképem, de nagyon rég beszéltem vele. Azt hiszem, pótolnom kell mert mostanában eltűnt egy kicsit. Vannak a földnek úgy nevezett ajándékemberei. Szerintem Ő az.
Ha kikapcsoljátok a jobb oldalon lévő zenepanelt, akkor a blog háttérzenéje nem fog zavarni benneteket Patrick Bernard csodás zenéjének meghallgatásában!
Nyugodt, derűs napot nektek!
P.S. Kicseréltem a háttérzenémet. Egyrészt mert megérett már erre a helyzet, másrészt szóljon csak most Patrick Bernard a háttérben, a mai reggel után megérdemli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése