Utómunka.

Ma ráveszem magam, hogy válaszoljak email-ben érkezett kérdésre, de úgy döntöttem lépésekben teszem meg. Mi is az az utómunka? ...vagyis, ahogy én látom

Amikor el kezdtem érdeklődni a fotózás iránt, nekem először a gépem volt meg zéro tudással. Csak az első néhány kattintás után döbbentem rá, nem tudok fotózni. A gép viszont iszonyú sokba került ahhoz, hogy csak úgy behajítsam a szekrénybe és hát akartam is tudni szinte mindent erről a szakmáról. Lázasan olvasgatni kezdtem és felregisztráltam egy fotós oldalra, ahol neves fotósok véleményezték a szabályok szerint feltöltött fotókat. 1-5 -ig osztályozták a képeket és aki 2.6 alá esett, azt kizárták az oldalról mondván, tanuljon még egy kicsit mert az oldal nívója nem engedte meg a túl sok, fotós szemmel nézve igénytelen kép feltöltését. Az első 2 képem feltöltése után kaptam rendesen. Komolyan elgondolkoztam azon, hogy megsértődve levonuljak vagy tegyem ezt most félre mert tanulni akarok bármi áron. A tudásvágy győzött. A feltöltésekkel megálltam és nagyon sok képet nézegettem meg ill. cikkeket olvastam az oldalon. ( Az oldal nevét se pro, se kontra nem reklámoznám mert mai nappal már nem javasolnám. Nagyon felhígult és véleményem szerint már csak virtuális szájkarate színhelyévé változott.)

Akkor találtam egy cikket a képek gondozásáról vagyis az utómunkáról. Nagy darázsfészekbe nyúl a téma, hiszen hatalmas vita ez a fotósok körében. 

Sokan egy kicsit titkolnivalónak érzik az utómunkát; á, nem volt semmi utómunka legfeljebb csak egy kis szokásos állítgatás, csak ez csak az …. Mintha ez a munka értéktelenebb lenne mint az, ami odáig volt.

Úgy tűnik a fejekben lassabban megy végbe a rendszerváltás, mint a technikában. Azok, akik az analóg fotózásban nőttek fel érezhetően máshogy állnak ehhez a kérdéshez, mint akik már a digitális technikával fedezték fel maguknak a fotózás örömét. Azért én az előkészítő munka legfontosabb elemének az embert tekintem mert a szabályok tekintetében elszúrt képből utómunkával sem hozható létre jó fotó.

Az utómunkát pedig nem lehet valami illetlen technikai huncutságnak, technikai manipulációnak tekinteni!

Sőt, ha már szoftveres beavatkozásról beszélünk, akkor az nem az, ami már a digitális fényképezőgépben elkezdődik? A JPG, a TIFF vagy a RAW más-más eredményt szolgáltat. Melyik az igazi? Vagy máris manipuláltunk?

De ugyanígy ennek tekinthető bizonyos mértékig a szűrőzés, a derítés, a mélységélesség tetszőleges megválasztása is mindjárt a folyamat elején. 

Úgy érzem, valahol középen helyezkedek el ebben a vitában. Az az utómunka, ami a kép élvezhetőségét hivatott javítani, az én szememben bocsánatos, de láttam már olyan fotót, amin az utómunka valóban szégyentelen, silány vagy épp erősen eltúlzott és a valósághoz már egyáltalán nem hű. 

Egyelőre ennyit az átfogó értelmezésemről bevezetésként.  Írni fogok még azokról az utómunkákról, amiket előnyben részesítek és magam is használok. 

Én sosem adok ki kezemből fotót úgy, hogy ne kontrolláltam volna fontos tényezőket, mint kontraszt, élesség és esetleg téma hibák, amikre maga a képen szereplő sem lenne büszke, persze ezt mindenki maga dönti el. Egyvalami nagyon fontos! Itt is, mint az élet bármely területén igaz, hogy az aranyközéputat érdemes megcélozni, hiszen szerintem mindenkinek van olyan élménye innen onnan, amiben rádöbbent, a kevesebb néha több.