Van aki az utómunkában engedékenyebb, és a PhotoShop, és egyéb képszerkesztő programok egész tárházát rászabadítja, hogy végül akár több képből szülve egyet (amit hivatalosan már grafikának hívnak, és nem fotózásnak), az eredeti és a végeredmény között néha köszönő viszony sincsen. Van viszont aki olyan mértékben elzárkózik a beavatkozások elől, hogy még a szükséges korrekciókat sem végzi el, sőt az sem zavarja, ha ferdén folynak a vizek, és torzak a színek. Sőt olyan is van, aki válogatás nélkül felhány minden képet a számítógépre, Internetre, és hadd nézze, aki akarja, nem törődve vele, hogy mi a jó és mi a rossz.
A helyes út meg valószínűleg középen húzódik, mint mindig. Tudni kell, hogy hol vannak a határok, és mi a minimum, amiből nem enged az ember. Szükség van a nélkülözhetetlen igényességre, ami nélkül még csak nem is beszél a képről az ember, nemhogy mutogassa vagy kiadja a kezéből, és meg kell tudni húzni a határt, hogy meddig szabad/érdemes elmenni a módosításokkal.
Még a nem túl megengedő sajtófotóban is több féle irányzat van a beavatkozás mértékére, de általában alap korrekciókat mindenhol elfogadnak. A képkivágás módosítása, a tónusok, fények, színek korrekciója. Többnyire az a kritérium, hogy a kép tartalma ne változzon meg a beavatkozástól (bár ez is szubjektív), a másik megfogalmazás, hogy csak olyat szabad utólag csinálni a számítógépen, amit régen is csinált az ember a filmmel….de ha megnézzük, hogy mi mindent meg tudtak az igazán nagyok csinálni a film laborban, akkor szinte bármi megengedett….de mind időigényes….ahol a kulcszó az igényes…
Néhány hasznos utómunka program:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése