2014. március 13., csütörtök


A tóba hulló esőcsepp nem oldódik fel azonnal; a felületi feszültség miatt ellenálló folyadékfelszínt trambulinként használva, megdöbbentő módon visszapattan. 
Mintha a nagy repülés végén még egyszer, utoljára, kitárt karral az ég felé lökné magát, hogy nyakát hátraszegve, gerincét pattanásig hajlító ívbe feszítve egy végső, halálos-halhatatlan villanással megmutassa magát a világnak, hogy aztán végleg visszaessen és eltűnjön a vízben örökre, s szerteszét szaladó molekulái soha többé ugyanazzá a cseppé össze ne álljanak. 

Így szeretnék én is elveszni benned.


Nem utolsó sorban ez egy nagyon jó tanulmány a rövid záridő gyakorlásához és akkor jó mulatság, ha az időjárás nem teszi lehetővé a kinti fotózást. 


Nincsenek megjegyzések: