Mai napig tartjuk a kapcsolatot.
Drága jó Bözsikém mesélte a követező történetet. Emlékszem annyira röhögtem, hogy a töltött káposzta rizsszemecskéitől majd megfulladtam.
A történet így szólt, bár utólag egy kicsit cenzúráztam.
Nagyapám bővérű férfiember volt mindég. Nyugdíjas éveiben is gyakran pattant a biciklire és nem láttuk naphosszat. Néha engem is maga mögé hajintott a csomagtartóra és ha nem tett párnát a seggem alá akkor a kis cingár testemet kékre zöldre törte az ülés. De hát hadd szokja a gyerek....
Na egy alkalommal mikor megint Szabó bácsiékhoz mentünk hogy a kis nyápic gyereknek (én) adjanak már egy kis vörösbort a vashiányára... akkor történt hogy nagyanyám már korán reggel belém diktált két kakaót, meg Szabó bácsi a két pohár vörösbort... meg aztán ahogy szoktam legelésztem hátul a szőlők közt...
Nagyapám meg diskurált. Kurvára tudott az öreg mindent, más meg hülye volt. Na ezt is tőle örököltem
Mikor aztán kibeszélgette magát nekem már nagyon csuklott a belem és örültem is hogy felvágott a biciklire hogy végre megyünk haza... Na de nem arra vette az irányt hanem ki a Mari néniék szőlőjébe.. ott meg még kerti budi se volt csak valami roggyant sufni faház helyett...ott szokott nagyapám Mari nénivel kávézni meg borozgatni míg én a kecskecsöcsű szőlőt zabálom két pofára...
Na ettem is egy egy kicsit ... de hamar meguntam mert a fosás kegyetlenül kerülgetett... Hátramentem a kis házhoz, benyitok.
Látom ám hogy Mari néni a lavór felé van hajolva, nagyapám meg vad erőkkel szappanozza a fejemnyi melleket. Csak álltam az ajtóban négy évesen... Mari néni meg rugdosta nagyapámat aki se látott se hallott a nagy tisztálkodástól.. Végre csak elengedte a habos csecseket és minden empátiáját összeszedte hogy megkérdezze hogy : - Na mi van?
mondtam is hogy papa én mentem befosok. Papa megtörölte a törölközővel a kezét egy mozdulattal mint a sebészorvosok... Mari néni meg csak állt széteresztve a habos szörnyetegekkel a mellkasán...
Mi meg hazatekertünk. Otthon mondta nagyapám hogy de arról ám nem szabad beszélni amit láttam mert az a mi titkunk.. Na kussoltam is meg el is felejtettem. Azokban a napokban mondjuk nagyapám többet játszott velem mint annak előtte de az nekem csak jól jött..
Aztán eljött a vasárnap. Nagy családi ebéd. Együtt lakott a 3 nemzedék. Nagybátyáim, volt aki már családostúl, keresztanyám is gyerekkel.
Ültünk a konyhába nagymamám merte a húslevest nekünk gyerekeknek külön kis asztalnál. Nagyanyám szintén nem volt egy vékony kis virágszál. Akkora mellei voltak hogy két felvirágozott ökör fejfedője nagyságú melltartó kellett hogy rendet tegyen a cickók közt. Ahogy ott hajolgatott én meg láttam csapódni a kebleket hát bevillant az emlék és fel is kiáltottam:
- Na a Mari néninek is jó nagy cicije van ám.
A kanalak megálltak a levegőben vagy szájba ragadtak.
Nagyapám is aki húslevesnél mindig vörös volt a borstól meg az erős paprikától itt mintha még kis lila színt is öltött volna ..
De én ezzel nem értem be.
- Láttam mikor papa beszappanozta.
Na nagyapám felugrott és köhögve rohant ki a konyhából, nagyanyám a lekvárfőzővel utána. Mondjuk az biztos volt hogy nagyanyám nem nyerhet ezért anyám rohant rögtön utánuk Feri bátyám meg úgy röhögött majd megfulladt.
Hallottuk aztán hogy kinek az anyja volt bárcás meg a teremtő hímvesszeje is sok szívben játszott meg tetették vele változatosan mindenhova.... de végül előkerültek monoklikkal, de többé kevésbé sértetlenül...
Na ezért is jó a 3 nemzedék együttélése. Leckét kapunk példamutatásból.
Kellemes hétvégét mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése