Mindig jön egy pillanat...

Az életünk fejezetekből áll ezt rég megtanultam. Vidáman, könnyedén lezárni ezt nem tudom megtanulni. Mindig nagyon elszomorít, ha ilyennel állok szemben. 
Mindig jön egy pillanat, amikor az út ketté válik és ahogy távolodunk egymástól, úgy válik a másik egyre kisebbé. Mindig abban a hitben tesszük ezt, hogy egyszer újra összefutnak az utak és a másik ott áll majd. ..de akkor jön a rohadt tél. 
Muszáj megbocsájtani, hogy tovább léphessünk, de folytonos emlékezéssel nem lehet. A jövőbe kell nézni egészen. Nem a távoli jövőbe, közelebbre. Olyannyira közelre, hogy élesen lássunk mindent.