Érdekes a sztori, amit leírok és ez ma történt. Egy cégnél dolgozom a nagyobbik lányommal, aki novemberben kapott új kolléganőt. Tudni kell, hogy mi párban dolgozunk mindannyian céges autóval. A kapcsolat jól alakult eddig nem voltak problémák, bár a kolléganő időarányosan túl sok szabadságot vett ki. Osztrák férfival a háta mögött kicsit úgy tűnt, többet enged meg magának, mint ami jár. Az utóbbi időben el kezdett elégedetlenkedni és ma minden belső problémáját a lányom nyakába borított, mindenféle obszcén és rasszista kifejezéssel, ahol a mocskos magyar a legszebb volt atöbbit nem írnám le mert valahol, valamikor kaptam egyfajta nevelést. A hölgy erdélyi magyar vagy román ki tudja már ezt a vitát. Mondjuk érdemes lenne ezt is bogozgatni, de talán majd később. Mindenesetre mi echte magyarok vagyunk. Nem gondolom, hogy bármelyik előny vagy hátrány lenne. Ez tény és egy állapot. Amikor megtudtam, mi történt azonnal kértem egy termint a főnökömtől, aki azt válaszolta, szívesen lát ahogy ráérek. Autóba ültem és bementem az irodába. Elmondtam, hogy mi történt és hozzátettem a rasszista mondat miatt sem a lányom nem dolgozik tovább a nővel sem pedig én nem tűröm, hogy maradhasson ez a nő. Családunk három tagja dolgozik a cégnél és mindhármónkkal nagyon meg van elégedve a főnökség. ..és akkor olyat mondtam, amin magam is meglepődtem. Ha nem küldi el a cégtől ezt a nőt, akkor mindhárman kündigungot jelentünk vagyis felmondunk mert, ahol nincs tisztelet, ott nekünk semmi keresnivalónk. A szorgalmas ember pedig bárhol talál munkát.
A történtek megbeszélésére elhozta magával az erdélyi kolléganő az osztrák férjét, amit én több szempontból inkorrektnek tartottam, hiszen én sem voltam ott csak a történet szereplői. Kérdések, vádak védekezések oda-vissza. A lányom magára maradt, de ügyesen megvédte magát. ..és akkor osztrák az osztrákhoz fordult. A főnököm közölte, hogy ez a család régóta dolgozik a cégnél és a munkájuk több, mint jó. Soha nem vagyunk táppénzen és a túlórák sem problémák. Na és mivel én azt mondtam, hogy felmondok így nem kérdés, hogy ki marad. Erre a családra nagy szüksége van a cégnek.
Mi ez, ha nem megtiszteltetés. Ultimátumot adni mindig veszélyes és több élű. Ezzel tisztában vagyok. Jól sült a dolog, de nem éreztem véletlennek.
Több dolog jutott eszembe. Például a lovas álmom. Krúdy szerint a magasba ágaskodó ló nagy megtiszteltetést jelent. Megtörtént. Higgyek ezek után az álmokban és figyeljem a jeleket, bár eddig is ezt tettem.
Aztán eszembe jutott még a családom iránt érzett szeretetem és az, hogy a családi összetartás mindig nagyon szép dolog volt a történet szerint pedig célravezető is. Eszembe jutott, hogy jó érzés így magyarnak lenni és elismerést bezsebelni. Kicsit dagadt a nemzettudatom is. Aztán az jutott még eszembe, hogy a Romániába (anno Triannon) átkerült magyarok vajon miért gyűlölik ilyen antagonisztikusan az echte magyarokat? Tud erre valaki válaszolni? Nem ez az első tapasztalatom arról, hogy milyen érdekes felfogásuk van ezeknek az embereknek. Nem általánosítok, távol álljon tőlem, de kicsit túl sok az azonosság. Nem utolsó sorban nyugtázásra került bennem még valami. A becsületes, szorgalmas munka ereje. Ezt otthon Magyarországon már olyan rég nem éreztem, de újra hiszek ebben.
Amit nem írok most le az az, hogy amikor ez a nő másnap épp velem jött szembe, mit mondtam neki.
Nem tűri a nyomdafestéket, hiszen ezen a ponton félre tettem a valamikor kapott neveltetést.
Szívesen gondolok Krúdyra. A Kerner szerinti álomfejtés talán még várat magára, de tudjátok: a gondolatnak teremtőereje van és ami késik, az nem múlik.
Álmodjatok szépeket!
:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése