Mindenki nevetett a poénon.
Aztán újra elmondom a viccet.Most már kevesebben nevettek.
Újra és újra elmondom a viccet,amíg végül mindenki unott fejjel reagál a csattanóra.
Nem tudunk újra és újra nevetni,de akkor miért tudunk ugyanazon a dolgokon siránkozni örökön örökké???
Mama rododentronja. Debrecenről most ennyit. Talán később írok a haza utazásról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése