Amikor behunyt szemmel újraéled a pillanatot, a percet, az órát, az éveket… amikor érzed a borzongást, a vágyat és a beteljesedést. Amikor ismét húsodba mar a fájdalom, a kín…. Amikor imádkozol valamihez, talán a sorshoz, hogy a szeretteidnek ne essen bántódása….neki sem, akit elhagytál.
És amikor kinyitod a szemed, nem könnyeid köszönnek veled szembe, hanem a mosolyod, a tested borzongása, és a gondolat…. hogy igen, megtettem, pont ezekért volt érdemes élnem…
Ha ezt hazugságok nélkül megélted, akkor mondhatod, hogy boldog voltam….
(A boldogság nem férfihez, sőt nem is A FÉRFIHEZ köthető….. csak önmagamhoz…és ahhoz, amit magam körül teremtettem....)
Úgy érzem, megérkeztem. Újra önmagam vagyok. Az a mosolygós lány, aki voltam.
Mosolygós napokat nektek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése