Néha eszembe jut, vajon kinek fontos ma már az Ember? Így nagy E betűvel. Sokan azt hiszem a "Tedd azt, amit te magad szeretnél tenni" elvet rosszul értelmezik, mert ez nem egymás legyőzésére - hiszen nem ezt várják el tőlünk -, hanem az élet szabadságára vonatkozik. Csakhogy sokan egyedül, válogatás nélkül - maguk mögött hagyva mindent és mindenkit - küzdik fel magukat a csúcsra. Ennek pedig ára van és ezzel igazából csak önmaguknak sikerül bizonyítaniuk, mert mostanában ez a menő.
Ma nem divat emberi kapcsolatokat építeni, időt és energiát áldozva tanulni az alapoktól, pedig azt gondolom ez életünk legkomolyabb kihívása. Hiszen mindenki jónak születik és csak később válik - adott esetben - számító felnőtté. Vajon tényleg az a könnyebb út, amit megszoktunk, amibe belefásultunk?
Boldogok és egészségesek akkor leszünk, ha kinyílunk, megmutatjuk az emberi értékeinket, és nem a világ kedvéért öltött álarcot mutatjuk. Mert ennek megfelelni, képesek lenni rá, na az a legmagasabb csúcs! Szerintem. És szerinted?
Majd másfél évig voltam tudat módosult állapotban és ebből teljesen kikerülni nagyon nagy boldogság. Felszabadultnak érzem magam és borzasztóan könnyűnek. Néha rácsodálkozom,ha kinyitják előttem az ajtót és komolyan mondom az egész napot beragyogja egy ilyen vagy egy szép levél, amiben egy sokat csalódott férfi őszinteségről beszél, pedig emlékszem még azokra az időkre, amikor ezek a dolgok alapjáraton működtek. Ma már rá kell csodálkozni.
Választási kampányokba pusztulunk bele, holott azt gondolom jelenleg egyetlen párt sem tudja helyre hozni az elrontott dolgokat. Komolyan gondolkozom azon, alapítanék egy pártot, ahol a tagok kifejezetten az emberrel kapcsolatos elromlott dolgokat hivatott helyrehozni többek között azzal, hogy magához hasonló embereket toboroz maga mellé. Szerintem sokkal hamarabb talpra állna a beteg világ.
Ha azt gondolod, hogy minden valaki más hibája, akkor sokat fogsz szenvedni. Amikor rájössz, hogy minden Önmagadból ered, akkor megismered mind a békét, mind az örömöt.
"Miért vársz nagy tetteket neked tőlem hogy hős legyek, nekem ez nem ment még sosem de most hívj, ha kell!
Ne várj színes álmokat, hogy ne reméld hogy egy perc alatt valaki mindent helyre tesz csak egy álom ez
Van időd még hogy lásd hogy nemcsak győztes leszel, sokszor lesz úgy, hogy sírnod kell."
Azt figyeltem meg, sokan már sírni sem tudnak, pedig a könnyekben annyi minden jó van, na és sírás közben boldogság hormonok szabadulnak fel ez tény.
"...hát sírj és végre gondold úgy, az a könny, már nemcsak érted hull"
Így fordítsd az arcodat a napfény felé és beléptél a képzeletbeli pártba, amiért még szavazni is elmennék.
Igazán nagyon jól érzem magam. Vannak ilyen napjaim. Csodásak ezek a napok!
Mindenkinek ilyet!
Zene:
Homonyik Sándorért sosem voltam odáig, de ennek a dalnak a szövegezése azt hiszem, sosem volt aktuálisabb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése