Nemrégen jutott ez eszembe, amikor a párhuzamosan araszolgató kocsisorok egyikében állva szórakozottan átbámultam a szomszédos kisbuszban utazó muszlim családhoz.Tipikusnak mondható család volt, sok, mindenféle korú gyerekkel, több feleséggel, és egy férfival. Természetesen ő vezetett, a gyerekek rajcsűröztek a kocsiban, a nők pedig trécseltek, ettek -ittak mindenfélét, meg persze figyelték a gyerekeket. A férfi nem foglalkozott senkivel sem, egyfolytában dohányzott, és nagyon látványosan unatkozott. Nekem meg járt közben az agyam, mennyi elintéznivaló vár, otthon nincs is ennivaló, későn fogok pedig hazaérni, és rám tört egy vízió: miért is olyan nagy baj az, ha nem egyedüli asszony vagy egy házasságban? Lássuk csak, én itt mint "dolgozónő" hazaérnék, otthon a "főzőnő" már várna a vacsorával, a "takarítónő" megágyazott, frissen vasalt ágyneműmet éppen felhúzná, a "szórakoztatónő" pedig már régen kezelésbe venné a férjemet, hogy ne is kelljen foglalkoznom a kielégítése gondolatával sem ilyen fáradtan. Mindenki tudná a dolgát, és minden olajozottan menne. Jó kis vízió volt vajon meddig is működne? :))))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése