Sokat gondolkodtam hogyan is
lehetne szavakba foglalni, hogy érezzük azt a szeretetet, amellyel családod és
barátaid körülvesznek. Talán te az életed őszén álló tölgyfához hasonlítasz,
amelyik a kora tavasszal elpottyantott magokból kikelt csemetéit védte
takargatta, megpróbálva elég árnyékot biztosítani, ha túl erősen tűzött a nap,
óvni őket, ha durva volt a szél. Ezek a csemeték már most annyira
felcseperedtek, hogy saját lombjaikkal teszik, amit tőled láttak. Ha koronájuk
eléri vagy meghaladja a tiéd magasságát, neked is oltalmat nyújthat. Te nem
állsz egyedül, mert körül vagy véve,
először is élettársad, gyermekeid fájával, gyökereitek elválaszthatatlanul
összefonódva, meg azzal a sok fával melyek barátként állnak körülötted.
Olyan ez, mint egy homokóra,
amelyik abban a pillanatban indul amikor megszülettünk. Ezután csak peregnek a
kis homokszemek.
Minél öregebbek leszünk, annál
nagyobb a homok dombocskánk, és a lepergő homokszemek is meggyorsulnak, talán
ezért érezzük, hogy mind gyorsabban rohan az idő. Ki tölt utána, mennyi van még a sohasem látott tölcsérben senki sem
tudja, és ez jól van így.
Drága családom, barátaim, azt kívánom,
hogy a ti homokóráitok, jó egészségben minél tovább peregjen!
Fogadjátok szeretettel a mai szép nap képeit, hisz érdekes módon van
benne minden. Reggeli köd, harmatcseppek és végre megérkezett a fény.
Azoknak, akiknek ma eszükbe
jutottam és azoknak is akiknek nem, hisz annyi minden más van a fejükben, de néha
felrémlik egy közös emlék , egy velem közös pillanat, ami valamiért megmaradt
bennük. Ezek a pillanatok a legfontosabbak
az életünkben – azt hiszem.
Köszönök minden leckét, akiktől ezt kaptam, köszönöm a szép perceket, a sok nevetést, sírást, a sok sok segítséget, de a gáncsolásokat is és végül köszönöm a mindenhatónak, hogy felismertette velem az alázatot, amivel mindezeket értékelhetem.
Csodálatos szép napot Mindenkinek, aki néha idejön, hogy egy kicsit velem legyen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése