Tudod, mi vagyunk a legnagyobb marhák a világon. Mi emberek, akik 40-50 évesen érünk be. Belül is, kívül is. Kialakult a gondolkodásmódunk, a stílusunk, az életfelfogásunk. Van már élettapasztalatunk, van múltunk, túl vagyunk sok csalódáson, kudarcon. Vannak már eltett, ládába zárt örök emlékeink, megsárgult fényképeink.
Mi már megtanultuk a leckét. Tudjuk minek hol a helye, hol az ideje. Tudjuk mikor kell érkezni, és mikor kell elmenni. Hogy mikor kell megszólalni, és mikor elhallgatni. Tudjuk hol a helyünk a nagyvilágban.
Tudjuk mit jelent az a szó, hogy becsület, tisztelet, erkölcs, törvény, lemondás, türelem, lemondó szeretet, önzetlenség és tolerancia.
Már nem puffogtatunk nagy szólamokat, nem citálunk közhelyeket. Tudjuk, hogy a kimondott szónak súlya van. És tudjuk azt is, hogy csak akkor kell megszólalni, ha mondanivalónk van.
Már rájöttünk arra is, hogy fontos a csend néha körülöttünk.
Most már semmi más nem fontos, de tényleg: csak az Élet számít.
A minõségi Élet.
Ennek ellenére ez az idõszak a válások, a tönkre ment kapcsolatok, elrontott házasságok, barátságok ideje. Ahelyett, hogy élveznénk, befalnánk a beérett termést, dúskálnánk a megszerzett jóban, hagyjuk elrohadni a fán.
Hagyjuk tönkremenni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése