Én...csak, hogy tudd!

Ha kávézom, csakis tejeskávét iszom. Naponta minimum kettőt vagy hármat.  Imádom a málnaszörpöt. Gyerekkoromban  ittam mindig egy kis élelmiszerboltban nagyanyámnál.  Emlékszem, egy kicsi pléh mérőpohárban porciózta ki szódával a mindig pirospozsgás boltos bácsi. 

Szeretek állni a szélben, szememet becsukva,arcomat szembe fordítva és érezni, ahogy a hajamat borzolja szerte-széjjel. 

 Szeretem a vizet. Az újságot hátulról kezdem el olvasni. A fogkrémet középen nyomom meg. Most már szeretem a spenótot és a paradicsomos káposztát. Soha nem veszekszem a szomszédokkal. És amúgy sem. Nem vitatkozom már senkivel. Sajnos túl sok esélyt adok. Én csak egyet kérek mindenkitől.

Szeretek kocsmában dartsozni vagy biliárdozni. Még az sem baj, ha billeg az asztal. Szeretem az ottani embereket. Őszinték, nyitottak, ott mindenki egyenlő és nem számít a kor, a rang, vagy a végzettség. 

Szeretek hason feküdni. Vagy háton. A csillagokat bámulva. Szeretek fotózni. Főleg portrét, embert,arcokat, tekintetet. Szeretem az embereket. Szeretem őket hallgatni. Szeretem a meséiket, a történeteiket. 

A palacsintát lekvárba szórt kakaóporral eszem. Szeretem a gumicukrot, és ki nem állhatom a felesleges csacsogást, a téma nélküli kommunikációt.

Utálom, ha nem válaszolnak. És ha valami nincsen lezárva. Gyűlölöm a kamut, a gagyit, a fércmunkát,az igazságtalan bántásokat. Minőség és igényesség két fontos szó a szótáramban. 

Szerintem az élet szép. Legalábbis én mindig megtalálom benne a szépséget. Akár csak egy szép találkozás erejéig. Akárcsak egy rövid ideig. Akár csak pár óráig...vagy akár egy életre.

Igyekszem kellő távolságtartással és öngúnnyal írni magamról, ahogy általában elvárható, azon túl persze mély együttérzéssel és önimádattal, ahogy magunkkal bánni szoktunk............Buborék a mentes vízben........