Nagy téma ez a mai idő szerint. Több oldalról közelítem meg, bár azt gondolom nem tudom, mire vállalkoztam. Szóval! Nagyon rég vettem észre egy társkereső oldalon, hogy imádok tartalmasan beszélgetni. Akkor is, ha ezt nem követi semmi. Egyszerűen egy élmény - a beszélgetés élménye, ami közben sokszor azt is elfelejtjük, hogy a másik az ellenkező nemhez tartozik. Persze, hogy virtuálisan és persze, hogy nagyon ritkán tehetem meg. Pedig ez több okból hasznos. Ismerkedni manapság sajnos így kell megtanulni, de ezek a helyzetek iszonyúan jól működnek szituációs gyakorlatként is. A mai világban ez leginkább így zajlik. Vagyis írásban. A tapasztalatom elkeserítő. Elmondom, miért. Ha valaki összetett egyéniség és átmegy a helyesírási elvárásokon, (ahol különböztessük meg az ártatlan félreütéseket a tudatos butaságtól), akkor az más témában is iszonyú dörzsölt és bármilyen előrelátó vagy, át fog látni az eszeden, a lelkeden meg azonnal. Ami ennél is elkeserítőbb, hogy a ez a cél valójában. Hazugságokat álcázni intelligens képletekkel. Ha a helyesírása katasztrófa, akkor nem olyan dörzsölt, viszont teljesen ártalmatlan, de nem is érdekes számunkra többé. Mondjam, hogy mi nők is tökéletlenek vagyunk és a rossz fiuk keltik fel igazából az érdeklődésünket, akik nem mellesleg rohadtul intelligensek is? A fene a jó dolgunkat, hogy az agyrendszerüket tekintve faék szintű emberek semmit nem mozgatnak meg bennünk és ezen sajnos Freud képlete sem segít, aki szerint az elsődleges nemi szervünk tulajdonképpen az agyunk.
Maradjunk a helyesírásnál és annál a ténynél, hogy a levelezésnek tulajdonképpen hatalmas feeling-je van, amit semmi nem pótol. Boldogok lehettek a régi kor emberei, akiknek csak ez a kommunikációs csatorna állt rendelkezésükre. A mai kor pedig a világon mindent lelő, ami egy ismerkedést az egekbe emelhetne. Azonnal hívhatóak vagyunk és ha lehet az ismerkedés előtti napon szeretnénk találkozni a másikkal, semmit nem sejtve róla csak azt látva, milyen verdával érkezett és milyen karóra van a csuklóján. Nem tudunk a sorai között elgondolkozni, vajon emberileg miféle lehet az, akivel találkozni készülök, de nem is nagyon érdekel mert szinkronban legalább másik öt ilyennel vagyok kapcsolatban a nevüket is olykor, olykor keverem. Katasztrófa, de tényleg.
Azon gondolkoztam egy társkereső oldalon vajon megközelítően hány ember van regisztrálva aztán ezt az ember tömeget elképzeltem egy nagy csarnokban összezárva. Csak személyesen lehet ismerkedni és így ugye ki van zárva a virtualitás összes negatív, úgymond előnye, de tulajdonképpen hátránya, hiszen az arcunkat kell adni mindenhez. Higgyétek el, hogy ilyen módon néhány napon belül sokkal több ember találna partnerre, mint ezeken az oldalakon, amiken tulajdonképpen meg sem ismerjük rendesen egymást mert naponta látunk meg még egy regisztrációt és még sokat akik érdekesebbnek tűnnek, holott az előzőt sem ismertük meg igazán így elmenve olyan mellett, aki talán életünk végleges párja lehetne. Ez itt a nagy csapda kérem.
Tisztelet a kivételnek természetesen. Mostanában több olyan beszélgetésem volt. ami úgy indult, hogy mire vagy kíváncsi? Már a kérdés is bicskanyitogató. Válasz: arra lennék kíváncsi, hogy kíváncsiság és kérdés nélkül mi az, amit fontosnak tartasz magadról néhány mondatban. Elhiszitek, hogy 20, korukat tekintve meglett férfiból 19 - 1-2 mondatot sem tudnak kierőszakolni magukból? Pedig így van. ..és nem azért mert az indián mondás alapján egy kapcsolatban idővel a beszéd lesz a legfontosabb, de könyörgöm. Ennyire ne adjuk le már magunkat.
Fiuk! Szedjétek már össze magatokat egy kicsit, de tényleg!
Mi is oda tartunk, ahová ti, csak egy másik úton.
A ruha divat mindig körbe forog. Valamikor kislánykoromban hordott ruhák jönnek újra divatba. Az ismerkedés régebbi divatja mikor jön vissza?
Konzervatív vagyok? ....de meg ám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése