Ezt nem hagyhatom ki.

Legutóbb arról panaszkodtam, hogy manapság a férfiak mennyire nem tudnak magukról nyilatkozni avagy levélben bemutatkozni, rosszabb szófordulattal élve mennyire nem tudják magukat eladni. 
Hát most kaptam a pofámra. Ma délután ez a bemutatkozó levél fogadott. 
Ezt kapjátok ki! Szó szerint másolom be.


18 éves koromig vidéken koptattam a gyalogutat.Ott jártam kiskondás-képzőbe is. Hogy megtanuljam, - ha rám köszönnek, - illik azt viszonozni....- még látótávolságon belül.Az Alpok-aljai végtelen tarhonyaföldek sívó szelébe súghattam gubancos kamasz lelkem első gitárábrándját..Rajongótáboromul csak a mezőőr felesége szegődött. Aki miután meghúzta a sósborszeszes üveget, -  és az orrát, - csak ennyit mondott: "Csihadj mán' te égedelem!" (Maradandó folklórmátrix)Talán ennek apropóján nem lettem híres zenész?!Később azért néhány pubertás lánynak benedvesedett a bugyija bágyadt, pol-beaten farigcsálódott baritonomtól...Még később már a pesti Pozsonyi út egyik közismert szórakozóhelyén, - bárzongoristaként brillíroztam. Éjszakánként két lábbal tiporva a szocialista erkölcsöt; melankolikusan búgtam buja bérszámfejtőnők és hódolóik Lánchíd-konyaktól mákonyosított agyába az örök érvényűt:"Este, ha lefekszik, - álmodozzon rólam...! Aranyhal leszek egy feneketlen tóban...!"(Sokat töprengtem azon, hogy ilyenkor vannak-e a táncolók között olyan hótiszta lelkek, akik netán a túl nagy kéjbarlangban elvesző, csenevész barlangász-szerszám méretére gondolnak?) Vaskosabb szárnypróbálgatásként (Bartók után szabadon) megírtam a Kan Tát a profán(r)a - című dalművet, amit szolid sztriptízbárok műsorára szántam, ahol magasztos lelkű szerzetesek szájtátva bámulják a zsenge novíciák rúdtáncát. (Két zsoltár között.)Az ORI zsűri válaszra sem méltatta veretes pályaművemet.Utána más csak ritkán zenéltem. Elszánt természetjáróként kerestem fel a kies szeméremdombok lágy lankáit, - abban bízva, hogy egy-egy ábrándos tekintetű pásztorlányka majd csak behív kis csalitosába, - és az Öröm-forrás mellett ledőlve megszólaltatja a tilinkót...

Ma már csupán a régi huszárdal kellemetlenkedik a fülembe: "Öreg katonalónak földig ér a farka...”

Derűs estét kedves Hajnal

Bohém Gravír alias Bíró Gábor

Hm...végig röhögtem ezzel semmi gond, de volt egy olyan érzésem, amilyen Mátyás királynak lehetett anno az okos lánnyal kapcsolatban, aki hozott is meg nem is adott is meg nem is
Nincs középút gyerekek. Vagy, vagy sem.
Evvan.