Egészen a ma estig borzalmasan haragudtam rájuk. Miért is? Talán mert önként keresik azokat a helyzeteteket aminek normális ember örül, hogy elkerüli.
Hegymászók! Különleges fajta.
Úgy tűnik, hogy néhány embernek túl sok az energiája, ha hajlandó és képes napokon és heteken keresztül csámborogni a sziklákon. Mi lenne, ha megnéznénk, hogy mennyi energiát adnak ki magukból a munkájuk során?! Ezután talán nem csodálkoznánk, hogy a gazdaságunk néha-néha megakad. Ismerek sokkal kellemesebb, kényelmesebb és olcsóbb módszert arra, hogy hogyan rongáljuk meg az egészséges szervezetet arról nem is beszélve, hogy baj esetén aztán riogatjuk a helyi mentő alakulatot akiket nyilván a rendes adófizetők tartanak fent de nem vagyok biztos abban, hogy épp ilyen célokra.
Zavarni a hegyi szolgálatot, a gondnokokat, a rendőrséget, lavinakutyákat, és mit tudom én, még kit, a hegyeken és völgyeken keresztül, a maguk földi maradványaival, tekintet nélkül az időjárásra. Nem volna a társadalom számára figyelmesebb és humánusabb, és maguk, hegymászók számára kényelmesebb és méltóságteljesebb feketébe öltözni, írni egy érthető végrendeletet, inni egy utolsót, és megereszteni a gázt?
Egészében véve nincs ellenvetésem a hegymászók ellen, csak úgy eszembe jutott, hogy legjobb volna őket egy tehervonatra tenni, és egy-két évre bányába vagy a határra küldeni, hogy hasznosítsák az erejüket és megtartsák jó kondíciójukat társadalmilag hasznos munkában.
Aztán ma este megnéztem ezt a filmet. Nem azt mondom, hogy szívem csücskévé váltak, de talán kicsit felengedtem velük kapcsolatban.
Belegondoltam, vajon milyen alapon ítélem őket, hiszen a mai ingerszegény legjobb szóval kaotikus világunkban kell valami amiben úgy érezzük, végre élünk.
Végtelenül hálás vagyok a természetemnek, hogy olyan hobbim és feltöltődési lehetőségem van ami, egyrészt jóval olcsóbb, másrészt korántsem ilyen veszélyes, de istenem nem fotózhat mindenki, aki néha elfárad vagy újabb energiakészletre van szüksége. Öregszem és megértőbb lettem vagy megértőbb vagyok tehát tuti öregszem mindegy is.
Minden esetre a főszereplő egyetlen mondata megragadott és az élet összes területére igaznak tűnik számomra miszerint, vannak helyzetek, amikor muszáj döntenünk méghozzá pillanatok alatt. Ilyenkor már az sem kérdés, hogy helytelen vagy nem. A kérdés sokkal inkább az, ha nem döntünk, akkor végünk van.
Mindenképp tanulságos az biztos és ha van időtök most a locsolás vagy a locsoltatás nyugalmasabb intervallumában megnézni, hát én merem ajánlani. Az tény, hogy kimozdít a nulláról.
Link: https://www.youtube.com/watch?v=_8fRkCu26rU
A végtelen érintése. Hm....nincs ingyen, ahogy semmi a világon.
Jó szórakozást hozzá!
Na és nagyon kellemes, nyugalmas húsvétot mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése