Hajnal

Nem akarok én most hosszan írni. Olyan szépen csicseregnek a madarak. Már hajnalban is. Az ember olyankor maga lesz a madárcsicsergés. És a tavaszi hajnal. Ezek elszállnak. A tavaszi hajnal is elszáll, de ott marad egy ideig a lélekben. Egy ideig a lélekben nem lesz este. Nem lesz utastömeg, bosszantó kollégák, ordító főnök, Orbán Viktor, Simicska Lajos, Putyin, szakadárok, dzsihadisták. Lehet, hogy ez is csak olyan, mint a vicc. Régi vicc, biztosan ismeritek amikor valaki választhat, hogy a Pokol melyik bugyrába kerül. Itt embereket sütögetnek, ott forró olajban főzik őket, amott viszont csak egy nagy dézsa meleg szarban üldögélnek, és pipáznak. Ezt választom, mondja az ember. Jó, válaszolja a kísérő ördög, ugorj be. Beugrik, éppen rágyújtana, amikor megszólal az ördög: vége a cigarettaszünetnek. Lebukni!
Szóval, lehet, hogy az ilyen hajnalok is csak cigarettaszünetek. Sőt biztos. De ameddig itt csicseregnek a madarak az ablak előtt, kit érdekel?