Egy nehéz hét utáni szombat délelőtt volt. Éppen jó nagyot zuhanyoztam. Vártam a barátnőmet, hogy befesse a hajamat. Kopogtak. Megérkezett - gondoltam. Ahogy voltam törölközőbe csavarva, fejemben tompa fájdalom, ajtót nyitottam. Egy idegen állt küszöbömön.. Meghalsz, nyomorult !! Kiáltott rám.. .Biztos hogy te vagy a kaszás?? Mert nem úgy nézel ki, jegyeztem meg halkan..Biztos bazdmeg !! Kiabálta tovább,de már abbahagyta a tegezést, magának ütött az órája !! Ahogy ezt kimondta az oldalához nyúlt a pisztolyáért,de olyan lassan hogy elfáradtam a nézésétől. ..Picit meg is mosolyogtam, az jutott eszembe hogy a merénylőm nyilván utólag majd azt fogja mesélni, hogy egy fél perc alatt végzett velem..Nagy keservesen előhúzta a fegyverét ami mellesleg három számmal nagyobb volt tőle..Gondoltam amíg ő a pisztolyával bajlódik megkérdem lehet e egy utolsó kívánságom..Nagy kegyesen,némi gúny kíséretében áldását adta a dologra..Leültem a kanapéra,rágyújtottam egy cigarettára és feltárcsáztam a legjobb barátomat, aki egyben az ügyvédem is volt..Azt hiszem a legjobb titulust a pikért humorával vívta ki nálam...Nincs sok időm, épp megakarnak ölni, szerinted mit tegyek?? A barátom beleröhög a telefonba és azt mondja: az attól függ hogy megakarsz e halni vagy sem..Ez nem ilyen egyszerű, magyaráztam..Előfordulhat például, hogy egy hónap múlva agyvérzést kapok, utána meg évekig élőhalottként tengődhetek valami magánklinikán..Nagy dilemma, mondjak le a gyors és kényelmes meghalásról?? Hogy dönthessek, tudnom kell, hányadán is állok a gondolataimmal..Valahogy az ügyvédem kacagása azt sugallta hogy nem hisz nekem, a mondandója után már biztos voltam benne..Mint barát azt tanácsolom, hogy igyekezz élni, mint ügyvéd azt mondom, hogy egy ilyen jó alkalmat nem szabad elszalasztani..Na ja,majd a végrendeletemnél is ilyen okos légy, mondtam és letettem a kagylót..Gyilkosom, mialatt telefonáltam, rám fogta a fegyvert, és szép lassan elsütötte..A kilőtt golyó elsuhant mellettem, át a kanapé támláján és még talán a falon is, bár azt nem néztem meg de hallottam, ahogy pereg a hátam mögött a vakolat.. A homloka gyöngyözött,a keze remegett és hitetlenkedve nézett rám, nézte hogy még mindig élek..Most már biztos voltam abban, hogy ezt életében először csinálja..A fejem még mindig hasogatott, végigsimítottam az arcom majd ránéztem.. Te jó szagú úristen, tényleg először csinálod ezt? Nem volt, aki betanítson? Nálatok nincs vizsga vagy alkalmassági? Én akartam ezt csinálni motyogta, kíváncsi voltam, olyan vagy-e, amilyennek mondanak. Senki sem olyan, mondtam. Akkor most mi lesz - kérdeztem. A főnök azt mondta csak egy lövésem van, mondta és közben eltűnt a hangjából a fennhéjázás. Kicsit meg volt törve. Sarkon fordult és köszönés nélkül elment. Te jó ég - gondoltam, a halálnak se kellek. Soha többé nem láttam őt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése