A vakuszett

Hol is kezdjem az áradozást. Amikor az üzletben rábeszéltek a hárompontos vakuszettre kicsit kételkedve fogadtam mert igazából én folyton égő reflektorokra gondoltam, amiknek mostani tapasztalatomra hagyatkozva szinte nincs is előnyük. Hátrányuk annál több. Többet fogyasztanak, hiszen folyamatosan dolgoznak, termelik a hőt, amitől 15-20 perc után olyan veszett meleg lesz, hogy a fotóalanyt állandóan törölgetni kell, nehogy becsillanjon az arca. Sminkről már nem is beszélek. A vakuszett az exponálás alkalmával villan fel rádiós távkioldó segítségével olyan rövid időre, hogy belepislantani sincs időnk, tehát nem zavar a nagy fény senkit.
Itt mondanám el, hogy a villanásnak fix ideje van. Nem késleltethető és nem gyorsítható. Emiatt nagyon kis tartományban mozoghatunk a záridőt és az iso értéket tekintve, hiszen, ha az expo sebessége leelőzi a villanást vagy ha kullog a villanás után, akkor el is készült a semmire való sötét fotónk. Mit tehetünk, ha ennek ellenére a fényt csökkenteni akarjuk és a reflektor potmétere a legalacsonyabban szinten áll. Egyetlen lehetőségünk marad. Rekeszelés. 
Új és fantasztikus élményem a hajfény vagy ahogy a nagyok mondják, élfény. A modell háta mögé helyezett vakuval nyerhetünk ilyen csodálatos látványt.  Fogalmam nincs, hogy tudtam eddig meg lenni nélküle. Egyszerűen csodálatos, ahogy a fény megvilágítja  a hajat és  megcsillan azon, de beszéljenek inkább a képek. 

..és mit csinál a bokeh beteg fotós? Csillogó háttéranyagot vásárol és lerekeszeli a gépet, hogy előjöjjenek a kis becsillanások. 
Összességében én csak ajánlani tudom a vakuszettet, de csakis a három pontosat. Nem olcsó mulatság, de nagyon megéri.Hirtelen az első tapasztalatokról ennyit.  Kísérletezzünk tovább!