Gondolkodom, tehát vagyok.

Ha drága kis Maxikámat egyetlen képpel kellene jellemeznem akkor ezekből válogatnék. NAgyon sok vidám, nevetős képe van, de olyan sokszor mereng el, hogy az már meglepő. Néha ráveszem magam, hogy boncolgassam, vajon mire gondol ilyen kitartóan. Ha mesét néz, megszűnik a világ és ennek folyamata egyre hosszabb időre nyúlik. Ilyenkor az jut eszembe, hogy a gondolkodás talán szükséges a megismerő folyamatokhoz. Nyílván mindannyian gondolkodunk. Van, hogy különösebb irányítottság nélkül. Élmények, képzelgések. Na és van, hogy valamit megérteni szeretnénk a gondolkodás kapcsán. Olyan is van, amikor problémát akarunk megoldani vagyis a célunk útja pillanatnyilag rejtve van. 
Nálam olyan is van, hogy magamban megbeszélek dolgokat magammal. Ilyenkor nem akarjuk kifejezésre juttatni a gondolatainkat mégis annyira belefeledkezem ebbe, hogy nem veszem észre, hogy meg is mozdul a szám. Ilyenkor rendszerint az hoz vissza a jelenbe, hogy hangosan röhögnek rajtam pl a lányaim. Na szép dolog. 
Azt gondolom Maxinál talán valamiféle élmény ülepítés van. Ha túl sok inger éri, akkor meg kell állni és felidézéssel, újra éléssel próbál tárolni, összevetni, besorolni. 
Érdekes téma és ahogy a képeket nézem igen, ez ő.      Maximilián.