Amikor szeretünk valakit, nem hiszem hogy az odaadásáért szeretnénk. Nem azért mert finomakat főz, jó az ágyban, csinos, vagy éppen okos és elbűvölő. Be kell látnunk hogy erre nagyon sokan képesek és ilyen alapon tarthatnánk akár háremet is...még mi, nők is. Szeretni valójában az apróságokba szeretünk bele. Azokba az egyedi kis minden napos semmiségekbe ami csak a szívünk választottjára jellemző és senki másra. Egy arcmimika, kézmozdulat, a kis szokásai. Önkéntelen cselekvései amit talán még ő maga sem vesz észre. Ezekbe szeretünk bele. Azokba a dolgokba amik megismételhetetlenek és épp ezért a legfontosabbak mert senki másra nem jellemzőek. Ez teszi szívünk választottját szexivé, varázsossá, csodálatossá, szerelmünk tárgyává, szívünk választottjává.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése