Gyermekkoromban volt az udvarunkon egy nagy meggyfa.
Ha szomorú voltam,vagy éppen vidám,csak felmásztam rá és úgy éreztem, végre egyedül lehetek - Itt bújtam el az egész világ elől.
Később rájöttem, hogy ha az egyik vastag ágba beakasztom a lábam és fejjel lefelé lógok,hirtelen mindent másképpen látok.
Sokkal érdekesebb volt a szőlőlugas, a teraszon a szék, a kutya, a hinta, amit apám csinált.
Anyám mindig azt mondta ...kislányom ne lógj annyit fejjel lefelé és mikor megkérdeztem, hogy miért, csak annyit mondott válaszul : mert hülye leszel!
Szóval: így kezdődött minden!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése