Sebestyén Márta munkásságát nagyon kiskoromban ismertem meg zeneiskolai tanulmányaim során. Azt hiszem nem véletlen, hogy a ő lett a magyar népzene nagykövete és nem véletlenül kapta meg oly sok díj között a "Művész a békéért" elismerést nem mástól, mint az UNESCO-tól.
A Marta's Song miatt vettem meg a Deep Forest bakelit albumát annak idején. Nem mellesleg feledhetetlen élmény az egész album.
Miről jutott ez eszembe most?
Néha komolyan aggódom az emberiségért és azon belül a magyarság sorsáért, hiszen a háttérhatalmak úgy játszanak az emberek sorsával, ahogy senki nem játszik semmivel, ami fontos. Mindez területekért, pénzért, világhatalomért.
Időnként komolyan belém nyilallik, hogy bár elhagytam az országomat, vajon meddig maradhatok itt és hová visz még a sorsom? Mi lesz a családommal, ha már nem leszek? Vajon az unokám mennyire érzi majd magát magyarnak, hiszen ismereteket átadni erről és igazán megérezni a vér örökségét nem hiszem, hogy ugyanaz lenne.
Európa legszebb országa a miénk a legtökéletesebb földrajzi, gazdasági, hadászati egysége a Kárpát-medence. Nincs ehhez fogható természetes és állandó határ, mint a Kárpátok koszorúja. Ezt a Paradicsomot foglalták el őseink (más kutatók szerint ide gyökereztek már az idők kezdete óta!), s szívós munkával, rengeteg véráldozattal meg is tartották. Páratlan kulturális, politikai és történelmi viszonyokat hoztak létre itt.
Erősek voltunk, büszkék, bátrak. Sohase kegyetlenek, mindig megbocsátók. Nyíltszívű lovagok, igazi jó barátok. Kivívtuk Európa tiszteletét, de a kis népeknek se kellett soha reszketni előttünk. Ha akkor másképp alakulnak a dolgok, ma a világ egyik vezető hatalma lehetnénk. 50-60 milliós nemzet dolgozhatna, szerethetne, álmodozhatna itt Lengyelországtól az Adriáig, Ausztriától egész Ukrajnáig. De nem volt szerencsénk, állandó élethalálharcra kényszerítettek bennünket. Történelmi momentumokkal nem is untatlak benneteket, hisz a magyarok mindent tudnak erről.
Azt hiszem sosem volt olyan nagy szükség arra, hogy szeretettel egymásba kapaszkodjunk, mint most. Túl lépve a materiális világon meglátni valami sokkal, de sokkal fontosabbat. Létünk értelmét, gyermekeink, unokáink jövőjét. Az igazi örökség megtartását, hiszen hiába minden vagyon, ha nincs helyünk a világban.
Egy jó barátom gondolataival zárom. Kellőképpen készüljünk fel amennyire lehetséges mindenre, de ne árnyalják a minden napunkat negatív gondolatok, hiszen annak egyrészt teremtő ereje van és nem mellesleg élni sem szabad elfelejteni.
Szeretni, nevetni, alkotni amennyit csak lehet.
"Isten áldja a Magyart"!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése