Többen panaszkodunk itt, mennyire fájlaljuk, hogy fiatal korunkban elrohantunk a csodálatos percek előtt, vagy nem tudtuk értékelni azokat a csodás kapcsolatokat, amelyeket az Élet tálcán kínált...Csak mert rohantunk. . . A fiatalság áldása/átka...
Egyik virágról a másikra röpködtünk annak idején, (már aki) keresve a nagy ŐT.. aztán itt sírunk 30-60 évesen, hogy még mindig nem találtuk meg. ..
Senkit /de legfőképpen saját magamat / sem akarom megijeszteni, de akinek legalább 40 éves koráig nem sikerült megtalálnia a nagy Őt, nem is fogja..
Hát hol van, hol bujkál mégis akkor az a NAGY Ő?
A nagy Ő nagyon sokáig legyeskedett annak idején körülötted... és az volt a baja, hogy túl közel volt...
Emlékszel? Ő volt az a bájos, az a kis szöszi, vagy az a kis barna, aki minden pillanatodat leste, szeretett, még hű is volt hozzád, aztán még sokáig hiába várt Rád a buszmegállóban, vagy a parkban, mert csesztél elmenni hozzá, még mosolyogtál is rajta... Tetszett, hogy fut utánad, még el is dicsekedtél a haveroknak. Aztán együtt röhögtetek....
Jobb volt inkább azzal az izgalmas , dögös, nagy bögyű kis vörössel, aki után loholtál mint a kutya, leveleid tömkelegével és a telefonjaiddal árasztottad el, ő mégis azt a gazdag, alacsony, kis kopasz - pocakost választotta helyetted...
Dühödben persze eszedbe sem jutott többé a kis szöszke/barna...
Pedig ő tenger könnyet hullajtott el érted annak idején... hosszú éveken át egyetlen férfira sem tudott ránézni azok után, hogy faképnél hagytad, magadban mondván: " a szerelembe még nem halt bele senki, majd ő is megnyugszik valamikor, majd csak elveszi előbb vagy utóbbi valaki szegénykét"
Hát persze, hogy elvette.
Az a szöszi/barna ma már legalább húsz éve családanya, talán három gyereke is van már, néhány év múlva nagymama ...
És képzeled, ezt talán Te nem is tudod, de még mindig néha gondol Rád!
Eszébe jutottál akkor is, amikor öltözteti otthon a kisebbiket, mielőtt mennének az óvodába, mi lenne veletek, ha most TI lennétek egy család? Milyen apa lennél? Hogy bánnál velük? Számon tartanád-e a névnapokat, a születésnapokat vagy a házassági évfordulóitokat? Haveroznál, lóversenyeznél, innál, vagy lőnéd-e magad? Vagy netán a fél fizetésed hagynád a rossz csajoknál az út mellett? Szeretnéd-e a főztjét? Meglepnéd-e időnként egy-két arany függővel, vagy aranykarkötővel, netán csak úgy néhanap egy-egy csokor virággal? Vagy rendszeresen vernéd-e őket?
Elmentetek egymás mellett.. .
Nem kellett akkor Neked, mert TÚL EGYSZERŰ VOLT, ahogy adta magát az öledbe hullva, te pedig olyan nőt akartál , akiért küzdeni kellett.
Elfelejted, hogy az a nő, akiért egykor küzdened kellett, az másnak is őrülten tetszett, vagy tetszik folyamatosan, érte ábrándoznak a férfiak álmatlan éjszakáikon, vele szerelmeskednek titkon, ő az a fajta nő, aki soha sem marad meg egy férfi mellett, mert egy macska, örök akaratos, és örökké öntörvényű. Megregulázhatatlan, örök lázadó. Agyonverni esetleg lehetne, de megszelídítened soha. Vagy AKKOR hagyott még ott téged, vagy éppen most hagy el. . .
Tehát keresünk... továbbra is...
Én is gyakran gondolok a NAGY Ő-re... aztán lehet, hogy ő fekszik mellettem az ágyban, ő készít reggel nekem kávét... és mindent megtesz értem, nekem, miattam, csak olyan nagyon KÖNNYEN ADJA MAGÁT ÉS TÚL KÖZEL VAN?????????????????????????????????????
Egyik virágról a másikra röpködtünk annak idején, (már aki) keresve a nagy ŐT.. aztán itt sírunk 30-60 évesen, hogy még mindig nem találtuk meg. ..
Senkit /de legfőképpen saját magamat / sem akarom megijeszteni, de akinek legalább 40 éves koráig nem sikerült megtalálnia a nagy Őt, nem is fogja..
Hát hol van, hol bujkál mégis akkor az a NAGY Ő?
A nagy Ő nagyon sokáig legyeskedett annak idején körülötted... és az volt a baja, hogy túl közel volt...
Emlékszel? Ő volt az a bájos, az a kis szöszi, vagy az a kis barna, aki minden pillanatodat leste, szeretett, még hű is volt hozzád, aztán még sokáig hiába várt Rád a buszmegállóban, vagy a parkban, mert csesztél elmenni hozzá, még mosolyogtál is rajta... Tetszett, hogy fut utánad, még el is dicsekedtél a haveroknak. Aztán együtt röhögtetek....
Jobb volt inkább azzal az izgalmas , dögös, nagy bögyű kis vörössel, aki után loholtál mint a kutya, leveleid tömkelegével és a telefonjaiddal árasztottad el, ő mégis azt a gazdag, alacsony, kis kopasz - pocakost választotta helyetted...
Dühödben persze eszedbe sem jutott többé a kis szöszke/barna...
Pedig ő tenger könnyet hullajtott el érted annak idején... hosszú éveken át egyetlen férfira sem tudott ránézni azok után, hogy faképnél hagytad, magadban mondván: " a szerelembe még nem halt bele senki, majd ő is megnyugszik valamikor, majd csak elveszi előbb vagy utóbbi valaki szegénykét"
Hát persze, hogy elvette.
Az a szöszi/barna ma már legalább húsz éve családanya, talán három gyereke is van már, néhány év múlva nagymama ...
És képzeled, ezt talán Te nem is tudod, de még mindig néha gondol Rád!
Eszébe jutottál akkor is, amikor öltözteti otthon a kisebbiket, mielőtt mennének az óvodába, mi lenne veletek, ha most TI lennétek egy család? Milyen apa lennél? Hogy bánnál velük? Számon tartanád-e a névnapokat, a születésnapokat vagy a házassági évfordulóitokat? Haveroznál, lóversenyeznél, innál, vagy lőnéd-e magad? Vagy netán a fél fizetésed hagynád a rossz csajoknál az út mellett? Szeretnéd-e a főztjét? Meglepnéd-e időnként egy-két arany függővel, vagy aranykarkötővel, netán csak úgy néhanap egy-egy csokor virággal? Vagy rendszeresen vernéd-e őket?
Elmentetek egymás mellett.. .
Nem kellett akkor Neked, mert TÚL EGYSZERŰ VOLT, ahogy adta magát az öledbe hullva, te pedig olyan nőt akartál , akiért küzdeni kellett.
Elfelejted, hogy az a nő, akiért egykor küzdened kellett, az másnak is őrülten tetszett, vagy tetszik folyamatosan, érte ábrándoznak a férfiak álmatlan éjszakáikon, vele szerelmeskednek titkon, ő az a fajta nő, aki soha sem marad meg egy férfi mellett, mert egy macska, örök akaratos, és örökké öntörvényű. Megregulázhatatlan, örök lázadó. Agyonverni esetleg lehetne, de megszelídítened soha. Vagy AKKOR hagyott még ott téged, vagy éppen most hagy el. . .
Tehát keresünk... továbbra is...
Én is gyakran gondolok a NAGY Ő-re... aztán lehet, hogy ő fekszik mellettem az ágyban, ő készít reggel nekem kávét... és mindent megtesz értem, nekem, miattam, csak olyan nagyon KÖNNYEN ADJA MAGÁT ÉS TÚL KÖZEL VAN?????????????????????????????????????
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése