Good morning sunshine!

Ma reggel eszembe jutott egy kedves ismerősöm, akit ezer éve nem láttam, de tudom, hogy ma is, mint mindig, megelőzi a napot. Minden reggel 4-kor kelt és indult a harcmezőre és amikor sajnálkoztunk, hogy milyen korán kel, ő csak ennyit válaszolt. Nem tudjátok, milyen jó érzés megelőzni a napot. Szóval ő jutott eszembe mert ma én is randira mentem. Magához, a naphoz és bár ma reggel Ő 6 óra 18-kor ébredt, 6-kor el kellet indulnom, hogy ne késsek a randiról. Előtte kávé, készülődés, akkumulátor controll, kártyaformatálás stb. Jócskán korábban ébredtem nála. Hm..valóban van ebben valami nagyon izgalmas. Pillanatról, pillanatra figyelni, hogyan ébred a nap hát valami szép. Szükségem van az ilyesfajta élményekre két menekült história és egy Európának annyi című, lélekemelő cikk  között. 
Linzben borult, ködös idő volt, mint később kiderült, hisz még korom sötétben indultam el. A hazavezető úton úgy éreztem, mint amikor egy valóban jól sikerült randiról megyünk hazafelé elválás után. Amikor azt érzed, egy másik világba csöppentél és ez a másik világ jobban tetszik neked, mint amibe visszaigyekszel. Az érzés, hogy máris hiányzik, hogy erre az élményre még nagyon sokszor lesz szükséged. Az érzés, hogy akkora töltést kaptál, amire már nagyon vágytál, hiszen a másik minden szépségét megmutatta neked. Természetesen mindezt okosan felépítve a fokozatosság elvét figyelembe véve. Fél óra és  a vak sötétségből ezer színárnyalaton keresztül eljutsz a szikrázó fényig. 
A tűzvöröstől a  narancson át a finom rózsaszínig mindent átélhettem. Csodálatos volt. Teljesen elvarázsolt. 6.18-tól 6.45-ig...majd félóra Altenbergben. 
Lélekemelő, feledhetetlen randi volt. Szeretnék még találkozni vele. Nagyon sokszor!!! 
A színekhez nem nyúltam. Egyetlen fotóról vettem le 5 villanyvezetéket mert eléggé kiábrándító volt. Úgy találtam, nem odavaló. 

Zene ügyben most a Secret Gardent gondoltam nektek mert a természetnek talán nincs is olyan jelensége, amit meg ne zenésítettek volna. 

Mindenkinek szép hétvégét!