Gombamód szaporodnak a mondvacsinált, önmagukat fotósnak nevező egyedek, akik vásárolnak egy alsó kategóriás DSLR belépőt és azonnal fotósnak érzik magukat. Épp most panaszkodott egy levélíróm, milyen nagyon átvágta őket egy ilyen.
Igénytelen, hibáktól hemzsegő képeket adott át nekik egy olyan időszakról, amit már nem lehet visszahozni. Nem hinném továbbá azt sem, hogy 10 év múlva szívesen nézegetnénk a terhes pocakunkról készült képet, amin élesen látni a szőrzetet, ilyenkor nagyon is jellemző májfoltokat netán striákat, de a szemeink pl büszkén ragyognak a homályban. Hát igen. Mielőtt fotóst választunk, jól nézzünk szét, hiszen az okozott kár, megfizethetetlen, mert az időt már nem tudjuk visszaforgatni, ahogy a fenti példa is mutatja.
Én azt gondolom a körültekintés nem olyan bonyolult. Egy komoly fotósnak referencia munkái vannak és talán mindegy is, hogy ez egy honlap, blog vagy akár facebook-os oldal, a lényeg, hogy van. Ez a legfontosabb kapaszkodó. Az is gyanúra adhat okot, ha az illető nem adja az arcát a munkájához. Önmagára valamit is adó fotós nemcsak, hogy arcot ad a szakmához, de rövid bemutatkozó szöveget is eszközöl, ahol megemlíti a fotós múltját, a szakma iránti elköteleződését és hitvallását. Ha ilyen dolgok nem állnak rendelkezésünkre, akkor itt már nem kell nagy labdára számítani, ahogy egy nagyon kedves ismerősöm mondaná. Ez valahogy megmaradt a fejemben.
Az is egy figyelemreméltó momentum lehet, ha az illető önmagát dicséri folyamatosan mert egyrészt a jó öreg magyar mondás szerint, öndicséret - gyalázat, másrészt ha valakiből hiányzik az a fajta alázat, aminek tiltania kell az ilyesmit, az már a szakmát is csak ugatja. Azt, hogy egy fotós jó vagy mennyire jó, azt azok állapítják meg, akiknek örömöt okozott a munkájával vagy sajnos épp bosszúságot.
Na ennyi kitérő után térjünk vissza a fotózáshoz. az alábbi kép szerintem bombasztikusan érzékelteti, hogy mekkora csodát lehet elérni egy okos géppel és némi kitartással. Én egyébként is háttérmániás vagyok szóval engem ez teljesen levesz a lábamról. Na és ez az, amit egy olcsó program, homályosító funkciójával nem elérhető. Az igazi, az mindig igazi marad. A maszatolás meg maszatolás. Teleobjektívek rajzolnak ilyen szépet, de nem mindegy milyenek a fényviszonyok, vagy épp mi van a háttérben. Ezért írtam az előző bejegyzésembe, hogy körül kell járni a témát és azon oldalon kattintani, ahol ilyen gyönyörűségek várnak bennünket. Bizony ennyit jelent ezen dolgok jó megválasztása.
Szép hetet mindenkinek!
Zenének pedig Igor Krutoy : you in my september című csodás őszi szerzeménye. Andalító, kéz a kézben sétához a gyönyörű őszi időben aligha tudnék szebbet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése