Valahogy úgy van ez, hogy akkor is megtörténik, ha nem akarod, vagy éppen akkor.
Hiába tudod, hogy nincs értelme, perspektívája, az intellektus szkeptikusan ingatja a fejét, miközben a statisztikai adatokat sorolja, hogy meggyőzzön....
És mégis.
"...négyszer egy nap rád gondolok..."
És micsoda szerencse, ha már az elejétől kezdve azt mondhatod, amit gondolsz, mert abban egyet értetek, hogy az őszinteség nyomán serkenő fájdalom valahogy jobb ízű, mint a hazugság keserűsége...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése