Ma reggeli felismerésem annyira mély, ha kicsit nyálasabb lenne, elmenne coelhonak.
Rájöttem, hogy nem tudom az életet elképzelni nélkülem.
Szerintem kellenek ezek a frappáns, rövid életesszenciális bölcsességek, amik átsegítenek a nehéz
pillanatokon.
Mosolyogj és a világ kiveri a fogaidat.
Ennyi.
Hoppá! Mit gondoltok? Van abban valami agresszió, ha valaki úgy fejez be egy gondolatmenetet, hogy: - Ennyi?
Aztán van, hogy csak úgy olvasgatok társkeresésről, erről-arról. Olyan sokszor találkozom azzal a kiírással, hogy "nem keresek senkit". Azzal viszont még sosem, hogy "nem senkit keresek". Nem jobban hangzik így? Lehet persze, csak idő kérdése.
Azt hiszem felfüggesztem a gondolkodást erre a hétre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése