Szeretem ezt az időszakot a két őrület között, amikor egy kis nyugalom van, megáll a világ, a hisztérikus ajándékvásárló rohamok kifulladtak 24.-én dél körül és az ünnepi szünet után a boltok, a város, az emberek félgőzzel működnek, egy kicsit lenyugszanak. Nem tart persze olyan sokáig a szünet, hogy egészen addig eljussanak, mennyivel kellemesebb lenne a világ, ha ilyen lenne az egész év, ha nemcsak egy pillanatra vennénk el a metszőfogakat a másik torkáról. Na persze, jön a következő ünnep, amikor mindenkinek egész nap, de éjfél körül aztán különösen kötelező vidámnak lenni, ami nyilván nagyon valószínű és meg is kíméli az agyakat az előbb részletezetthez hasonló filozófiai eszmefuttatásoktól.
Ha rám hallgatsz, pihensz. Az is valami.
Ha rám hallgatsz, pihensz. Az is valami.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése