when Angels Come

Nem az a legfelemelőbb, amikor kisbabát fotózol, hanem az, amikor csendes magányodban egy pohár jó bor mellett neki ülsz szerkeszteni a képeket. Aztán az, amikor beléd villan, hogy talán 20 év múlva az általad készített fotót fogja nézegetni, netán megmutatja az első nagy szerelemnek. 

Csináltál valami maradandót és megfogtál egy pillanatot abban a világban, ahol millió pillanat megy el csak úgy. 

Pannát újra fotóztuk. Talán 3 vagy 4 hét telhetett el az utolsó óta. Döbbenetes, hogy ebben a korban mekkorát változnak néhány hét alatt. A szemecskéi nagyra kerekedtek, megnőtt a szempillája és kicsit a haja is. Egy pillanatra nem bóbiskolt el. Hihetetlen aktív. 

Bő félórám lehetett talán aztán nyűgös lett. Hm...úgy van ez, ahogy sejtettem. Ha nem tudjuk őket az első 3 hétben fotózni, aztán már sokkal nagyobb a feladat. 

Aztán újra fixáltam magamban, hogy generációról generációra egyre fejlettebbek a gyerekek, hiszen 10 hetesen ilyen okos arcokat vágni döbbenetes. 

Drága Panna! Remélem eszedbe jutok majdan sok idő múltán a képeket nézegetve, ahogy azt is remélem, hogy azért addig látlak még néhányszor kis angyal. 

Mike Rowland - when Angels Come című szerzeményét hallgatva azt gondolom, ő biztosan érezte őket, hiszen ezt az érzést ilyen szépen zenébe önteni csakis így lehet.