A Férfi az előszobába érve hangosan kiszólt az ajtócsengőt folyamatosan nyomónak.
-Jól van, itt vagyok már- és kinyitotta az ajtót.
Az ajtó előtt egy láthatóan zaklatott, számára ismeretlen férfi állt.
-Miben segíthetek?-kérdezte nyugalmat erőltetve magára, bár az elmúlt pár óra eseményei után valahol sejteni kezdte, ki ez a férfi.
-Én vagyok a Nő Embere.-mondta- Beszélgessünk! Mit akarsz Te az én feleségemtől?
A Férfi nem tudott mit mondani, nem került még ilyen helyzetbe.
-Nem szégyelled magad, Te kigyúrt piperkőc? Elcsábítani a feleségemet? Tudod, hogy egy családot teszel tönkre így? Könnyű Neked kefélgetni a feleségemet, amikor csak a jót kapod belőle.- zihálta a férfi, aki láthatóan kifogyott a szavakból.
-Ne kiabáljon itt velem, nem otthon van, beszéljük meg a dolgot- invitálta be a Férfi az Embert, aki szótlanul, megtörve ment be a szobába. Ránézett az ágyra, amin még látszottak elmúlt órák eseményének nyomai.
-Itt, ezen az ágyon dugtad meg a feleségemet?-kiabálta magán kívül az Ember - Nem vagyok hajlandó ezt nézni. Hagyd békén a feleségemet, ha jót akarsz magadnak!- és elindult a bejárati ajtó felé.
-És amikor Te csaltad meg Őt, az milyen érzés volt neki szerinted?- válaszolt nyugodtan a Férfi az ajtó elé állva.
-Miiiii? Ezt mondta neked? Tehát tudott róla?- merevedett le az Ember.
-Igen, tudott róla és nagyon fájt neki. De szeretett Téged annyira, hogy tudta, egyszer vége lesz. Tudott a társkereső oldalról, ahová beregisztráltál, tudott az összes stiklidről.. Ő nem nyomozott utánad Te hagytad úgy egyszer a számítógépedet. Nem leskelődött utánad, ahogy Te tetted most, Ő érezte, hogy van más is az életedben. Ugye Te leskelődtél. Milyen ember vagy Te, hogy leskelődsz a saját feleséged után, miközben Te is ugyanúgy félreléptél?- kapott erőre a Férfi az Ember gyengesége láttán.
-Ismered Te a feleségedet, tudod mi jó Neki az ágyban, tudod, hogy mit szeret? Meg kellene ezt beszélnetek, azt hiszem és nem rajtam kitölteni a mérgedet.-azzal kinyitotta az ajtót az Ember előtt- Menj, beszéljétek meg és ne engem csesztess!
Az ember leforrázottan, kétségbeesetten állt. Mit tegyen?
Szó nélkül visszafordult a lakásba és leült a konyhában egy székre.
-Bassza meg-csapta be az ajtót a Férfi, nem hiányzott neki egy ilyen beszélgetés. Leült az Emberrel szemben. Sajnálta. Sajnálta Őt, mert együtt éltek ezer éve mint férj és feleség, és nem ismerték egymást. Nem merték megbeszélni a problémáikat egymással. Milyen kapcsolat ez így?
Sajnálta magát, mert neki azért nincs állandó kapcsolata mert túl őszinte. Mindent elmond, kimond, meg akar beszélni, meg akar oldani. Nem jó ez sem, de az sem.
Merengéséből a telefon csörgése riasztotta fel. A Nő volt az. Nem vette fel a telefont, nem akart a férj előtt beszélni vele.
-Nem veszed fel?-Kérdezte az Ember
-Á, majd visszahívom. Kérsz egy kávét?
-Nem, már így is hármat megittam, a szemközti kávézóban voltam.-válaszolta az Ember.
A telefon megint csörögni kezdett, a Férfi egyből kinyomta.
-Nem akarok beleszólni a magánéletetekbe, beszéld meg a feleségeddel, de egy titkot elárulok. A feleséged szereti, ha Te irányítasz, ha Te vagy a főnök. Szereti, ha kikötözöd az ágyhoz... Szereti a szerepjátékokat... És még sorolhatnám.
-Hogy micsoda?-nézett értetlenül az Ember a Férfira.-Mit szeret? Az én feleségem?- üres, réveteg szemmel bámulta az asztalterítő mintáját. Nagyon vacakul érezte magát.
Megint megszólalt a telefon, ezúttal SMS jött. A Férfi ránézett a telefon kijelzőjére: "Akarsz megint?" olvasta az üzenetet. Egy gyors vigyorjellel válaszolt, nem akarta felbőszíteni az Embert. Ha tudná szegény...
Megint SMS jött: "Itt állok az ajtód előtt egy átlátszó blúzban, tégy velem amit akarsz!"
A Férfi zavartan bekapcsolta képernyőzárat. Mit csináljon? El kell küldenie az ajtó előtt álló Nőt.
Ebben a pillanatban az Ember felállt az asztal mellől.
-Megyek-jelentette be és szó nélkül elindult az ajtó felé.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése