Vannak napok, amik olyan tökéletesnek tűnnek. Kiugróan jó a komfortérzeted és minden olyan nagyon egyben van veled együtt. Ilyenkor mindent elengedsz talán végleg, talán csak egy időre, talán csak mára és kifutnál a világból. Minden nagyon könnyűnek tűnik a testeddel együtt, holott igazából nem változik semmi. Ugyanazok a gondjaid, a nehézségeid, ugyanaz a környezeted valahogy mégis minden másnak, gyönyörűnek tűnik. Ti értitek ezt? Ha erre még rá is játszol egy kicsit, akkor aztán egyetlen korlátod sem marad.
Valahogy úgy, mint az a beteg, akit beszállítottak a pszichiátriára és gondolta, megvicceli az orvost.
Orvos - Maga miért került ide?
Beteg - Elvesztettem a szemüvegemet.
Orvos - ...és miért idehozták?
Beteg - Idehozták?
:)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése