Először is! Mivel egy hónapon belül a negyedik olyan levelet kapom, hogy nekem milyen jó az életem és, hogy mekkora szerencsém van, úgy érzem, muszáj bizonyos dolgokat leírnom egyrészt, hogy ne legyen félrevezető a profil, másrészt, hogy egy picit elgondolkodtassam azokat az embereket, akik hasonlóan ezt látva érzik a magukét rossznak vagy szerencsétlennek.
Első körben fel is háborodtam egy kicsit megmondom őszintén, hiszen mindenki élete lehet olyan, amilyennek szeretnék, ha bizonyos dolgokat, amik fogják vagy akadályozzák őket, el tudnának engedni, hiszen sok esetben ez már lehetne akár maga a megoldás is.
Ha az jön le, hogy nekem nincsenek gondjaim, akkor itt az ideje a kiábrándulásnak vagy annak a rácsodálkozásnak, hogy jééé ezt így is lehet.
Sőt! Csak így érdemes!
Velem is történtek már borzalmas dolgok, engem is bánt sok minden, nekem is volt már lidércnyomás az életem és lehet, hogy még lesz is. Még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy olykor nehezebb volt nekem, mint, azoknak, akik azt írták, hogy milyen könnyű.
A dolgok megoldása szerintem nem abban rejlik, hogy sajnáljuk magunkat és az aktuális problémát felnagyítva siránkozunk, hogy kivételes sanyarú sorsunkat vajon miért szabta ránk a mindenható vagy az Univerzum.
...és valóban nem jegyzem le azokat a dolgokat, amik fájnak vagy fájtak, hiszen épp annak örülök, hogy azokon túlléptem, vagy túllépni készülök. Eszemben nincs ezekből még írásos emléket is csinálni, nehogy elfelejtsem őket. A problémából kiveszem a tanulságot, a többit pedig hátra hajítom. Én nagyon sokat dolgozom azon mentálisan, hogy az életem olyan lehessen, amilyennek én akarom. A szerencsét tehát igazából kizárnám, mint olyat. Szerencséje mindenkinek lehet, aki keresi vagy aki elé megy a kérdés inkább az, hogy aztán mit is kezdjünk vele.
Magamról azt gondolom, mindig volt alázatom az élet dolgaihoz és ha lassan is, de megtanultam, hogy az igazság sokszínű és nem mindig nálam van vagy nem csak nálam van. Megtanultam, hogy kár görcsösen akarni a dolgokat, hiszen, ami neked rendeltetett azt talicskán is utánad tolja az ördög. Ha nem éred el, az nem a te utad. Megélni minden helyzetet és a legjobbat kivenni belőle, neki feszülni a fájdalomnak és élvezni, hogy jellemem azon pontját faragja épp, ami még nincs készen bennem ahhoz, hogy tovább fejlődhessek, szerintem az egyetlen lehetőség, hogy úgy élhesd le az egyetlen életedet, amit ebben a dimenzióban kaptál, hogy amikor a végén visszanézed, élvezhesd is.
A naplózáson sokat gondolkoztam. Miért érzek késztetést bizonyos dolgokat lejegyezni? Mondhatnátok most, hogy olyan nagy divat lett blogot írni. Erre mondhatnám, hogy már 14 éves koromtól írtam a dolgaimat, spirál füzetek hegye állt nálam.
Talán hiányzik egy társaság, ahol kicserélhetnénk a gondolatainkat. A világ most nem támogatja az emberi kapcsolatokat. Nincsenek, akiknek elmondhatnám, elmondom, hát mindenkinek.
Arról nem is beszélve, hogy éveket visszanézni és így emlékezni a korábbi önmagamra vagy családomra, nekem nagy dolog.
Fotózás!
Számomra az önkifejezés legfrappánsabb lehetősége. Van az a kép, ami úgy mondd el valamit, ahogy én nem tudnám és ezt még soha senki nem értette félre.
Más megvilágításból nézni és látni egy témát, ahogyan szebb, ahogyan különlegesebb... ahogyan mások észre sem veszik. A világ legunalmasabb dolgát bemutatni egy olyan szögből, ahonnan nemcsak, hogy már nem unalmas, de egyenesen fenséges látvány, számomra nagyon élvezetes játék.
Így élem az életemet is. Ha nem működik úgy, ahogy szeretném, akkor úgy szeretem, ahogy működik.
Minden kedves olvasómnak további, kellemes hétvégét kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése