2016. május 11., szerda

A prizma.

Én így gondolok rá és amióta beszélgetünk, egyre többször gondolom úgy, hogy nagyon sokat tanulhatok tőle. Bölcs és nyitott. Mesterkéltségnek nyoma sincs. Eredeti. Hm...milyen szép szó. Tiszta, érthető, választékos beszéd, logikus gondolatsorokkal, célirányos, egyenes kommunikáció. Élmény teli beszélgetések, meghökkentő lelki gazdagság olyasfajta alázattal, ami ahhoz szükséges, hogy fenntartsuk, amit kimondunk az kizárólag akkor és abban a szituációban állja meg a helyét, hiszen a dolgok mindig változnak és bármilyen bölcsek vagyunk, soha semmi nem lehet biztos. A bizonyosság fordítottan arányos a tudással. 
Ha visszapörgetem egy kicsit a saját filmemet, az általam ismert legbutább emberek valóban mindig halálosan biztosak voltak mindenben, de leginkább önmagukban. 
Miért prizma? ...mert életfilozófiájának egyik pontja: Bontsuk színeire a fehér fényt!

Kedves Prizma!
Tiszteletedre visszatettem a tegnapelőtti háttérzenémet. Nincs rossz ízlésed. Valóban szép. 

Delegation - If You were a song - szerény fordításomban: Ha dal lennél.

Köszönöm a fotóim kritikáit is. Elgondolkodom rajtuk még azzal együtt is, hogy ez a téma nagyon keményen szubjektív. 
Apropó! Fotózás.
10 éve foglalkozom minden lehetséges síkon a fotózás tudományával gyakorlatilag és elméletileg egyaránt. Természetesen ezt nem kell csontra 10 évnek venni, hiszen sajnos a szabadidőm véges. 
 Betekintettem szinte az összes területre. Egy dolog sosem vonzott amellett, hogy értem és nagy hatással van rám egy-egy darab és ez a szociofotózás. Nem fogjátok elhinni, néhány napja leküzdhetetlen vágyat érzek egy sorozat elkészítése iránt. 
Nagyon kedves ismerősöm erre azt mondta: "Keresed a tudás ajtaján a kilincset?"
Ki tudja, mi változik egy emberben, amikor újabb területre merészkedik és egyik pillanatról a másikra el kezd vágyni valamire, ami 10 éve nem érdekli?



Mindenkinek szép estét! 

Nincsenek megjegyzések: