 |
Szeretem ezeket a velencei maszkokat. Dekadenciát, időtlenséget sugároznak. Régies érzést próbáltam megvalósítani nemcsak az álarc választásával, hanem az őt körülvevő, meleg fénnyel is. Mintha egy doboz mélyén lenne selyempapírba csomagolva, ahová ritkán szűrődik egy kis gyertyafény. A titkok, misztikus érzések keltésének kiváló kelléke.
Azt gondolom, időnként mindenki rákényszerül, hogy egyet-egyet maga elé tartson. Így élünk, ilyen a világ. Mi emberek nem ilyenek vagy olyanok vagyunk, hanem ilyenek is, olyanok is. Nem mindegy viszont, hogy kikkel szemben használjuk, hogy milyen célzattal tesszük és hogy milyen álarcot tartunk magunk elé, hiszen már ez is egy-egy vonás belőlünk. Na és nagyon fontos szerintem, hogy ezek az álarcok ne ragadjanak az arcunkhoz, hiszen így nagy a veszélye annak, hogy mire lekerül rólunk, megöregszünk és nem tudjuk, kik is voltunk valójában.
Olykor egyáltalán nem számít, mit gondolnak rólunk, ha a mi világunkon van egy kis rés egy olyan világba, ahová sok ember egész életén át el sem jut.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése