Honesty

Csak ült a focipálya melletti padon, ahol annyit játszott gyerekkorában, ahol olyan felhőtlenül gondtalan és boldog volt. Nézte, milyen nagyok lettek a fák, a bokrok körülötte. Nem játszott már rég senki itt. Üresen állt és kicsit elhanyagolva mégis olyan szépnek tűnt, talán a kora reggeli napfény miatt vagy talán a sok emlék miatt. 

John 32 évesen vesztette el feleségét. Épp egy éve. Szülés közben halt meg banális orvosi műhiba következtében. A per még nem zajlott le. A fiatal doktornőről kiderült, nem az első eset volt, hogy szakmai bizonytalanságot láttak nála. Kiderült, hogy megvette a vizsgáit annak idején a rektornál. A műtőben viszont magára maradt. 

A trauma nagy részén már átmentette magát Jhon, de az élete gyökeresen megváltozott és nem tudta, mikor lesz belőle újra férfi. Az mindenesetre megnyugtatta, hogy ember- és apaként szeretett a tükörbe nézni. Ez most elég. A többi talán majd egyszer... Kisfia körüli napi teendők hatalmas erőt adtak neki. 

Ahogy így nézelődött egy fiatal párt látott közeledni. Nem hallotta mit beszélnek, de kezeikkel való éles gesztikuláció azt sejttette, valamin veszekednek, majd a férfi először lökdösni kezdte a nőt aztán akkora pofont adott neki, hogy az elvesztve az egyensúlyát, a földre zuhant. 

John épp közbe akart avatkozni, amikor furcsa bűz ütötte meg az orrát. Válla fölött kék színű füst szállt el. Hátra fordult. Ő volt az...maga az ördög. 

- Így volt ez akkor is - mondta, s közben hanyagul, pöffeszkedve támaszkodott egy fatörzséhez, s nagyokat szívott a cigibe. 

Egyszer már majdnem elpusztult a világ.

- Most is ezen dolgozol? - kérdezte John. 

Az ördög Hangosan felröhögött. - Kell itt valamit dolgozni? Nézz csak körül! Tudod mostanában halálra unom magam. 

Nem tudom, te mit látsz, de elmondom, hogy én mit. Az emberek áthazárdírozzák az egész életüket. Hazárdiroznak az üzleteikben, az érzelmeikben. Mindent ez mozgat. Siker, pénz, hatalom. Életükben nincs egy terület, ahol őszinték lennének akárcsak önmagukhoz is. Olyan dolgoknak élnek, amit mind mind el tudok tőlük venni egy szempillantás alatt. Az egész világ az enyém és mindez úgy, hogy közben halálra unom magam. Nem úgy mint rég. Hm...micsoda business-eim voltak, ha tudnád. Minden tudós és nagy művész eladta a lelkét nekem. Ma már nem kell harcolnom, önként adnak mindent magukból, ami ér valamit.  
 Ott volt pl a nagy Paganini. Úgy is hívták: az ördög hegedűse. Hallottad nem? 

Na vele nem volt könnyű. Eleinte nem akart kötélnek állni, de olyan virtuózt játszottam neki, hogy leesett az álla. És háháháhá...álmából felébredve le akarta kottázni, a játékomat. Nem sikerült. Silány kis művet hozott össze. Maga megmondta, hogy sehol nincs ahhoz, amit álmában hallott. 

John csak hallgatta az elődást s közben egyre dühösebb lett. Visszafordult, hogy a szép tájat lássa. Aztán megszólalt.
- Miért vetted el tőlem a feleségemet? 

- Őszinte leszek hozzád,de csak mert szimpi vagy - válaszolt az ördög. Nem nagy ügy. Bármikor visszaadhatom neked. Csak a lelkedet kérem. 

- Őszinteség? - kacagott fel John.  Miért gondolod, hogy hiszek neked? 

- Nincs más választásod vagy tévedek? - mondta kaján, önelégült mosollyal az arcán. Dönts gyorsan ne tartsd fel a sort! Ma még más dolgom is van. 

John emlékeiben felmerült Emily arca.  Milyen szép volt és hogy szerettem. Annyira hiányzik...motyogta félhangosan. Ha viszont lepaktálok ezzel a semmirekellővel, mi lesz a fiammal? Ki tanítja meg az élet dolgaira? Mi lesz az életemmel nélküle, hiszen a legközelebbi üzlet  róla szól majd. A feleségem szerelme, a fiam és a köztem lévő önzetlen szeretet mivé lesz? 

Az ördög felé fordulva üvöltötte, hogy ez az, amit te nem tudsz elvenni soha és amit nem adok...de az ördög már nem volt ott. Eltűnt, ahogy jött. Néhány percig még a bűzös, kékes füst ott gomolygott a levegőben, amit az odaérő nap átvilágított. 

John lelkét melegség járta át.  

Végig érezte, hogy a másik oldal vele van....hogy nem dönthetett volna másként, hogy Emily is büszke most rá.