Mostanában azzal játszok, hogy a főtéma elé fotózok valamit. Virágok esetében pl egy ugyanolyan virágot. Ettől kap egy kis homályt a kép foltokban.
Olyan ez, mint egy-egy szeretett, szép
emlék. Melyről talán keletkezése pillanatában nem is gondoljuk,
hogy azzá fog válni, csak épp ott és akkor jó... de később,
szinte érthetetlenül felbukkan, talán épp egy borús, mogorva,
stresszes napon és mosolyra késztet, megnyugtat és felvidít.
Szép
emlék... olyan megfoghatatlan... mégis létező, igazi és
tiszta.
Talán nem is érdekes, hogy mi van a nem látható
részeken. Mint az emlékben... nem olyan fontos, hogy mik történtek
még aznap, ezek homályba vesznek... csak az a kellemes érzést hozó emlék a fontos.
Ilyesmi ez a kép is... elfedi azt, ami nem kell és a lénye marad
meg ezáltal...
A
puhaság...
Egy
sóhajnyi napfény...
Egy
korty levegő...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése