Szociofotózás és etika

Úgy gondoltam, ma elindulok feltérképezni a szociofotózás lehetőségeit. Amikor csak lehet fejben felépítem, mit is szeretnék, azt hogyan képzelem el. 

Először is tudni kell, mit is jelent a fogalom. Társadalmi kiszolgáltatottság, anyagi elesettség dokumentációja. Ez egy kicsit sejteti, hogy nem is igazán a fotózási tudomány lesz az, ami előtérbe fog kerülni, hiszen a képekkel a világon semmit nem szabad csinálni. Nincs szükség semmilyen fotózási trükkre. Az alanyt, a témát nem kell előnyösebb helyzetben feltüntetni, mint amilyenben valójában van. Dokumentálni valamit annyit jelent számomra, hogy amit láttál azt úgy, ahogy volt kell leközölnöd. 

A meglátás a kulcs. 

Aztán. Az élet minden területére vonatkozik a jól értelmezett etika. Így van ez a fotózásnál is. Ha természetfotós vagy, nem rombolhatod le a környezetet vagy nem inzultálhatsz állatokat egy kép sikeressége miatt. Kötelességed amennyire csak lehet megóvni azt. Amikor embereket fotózok, mindig felsejlik bennem, hogy vajon nem fosztom-e meg őket valamilyen joguktól. 

Épp a napokban olvastam utána, hogy az UNIO egy olyan beadvánnyal foglalkozik, ahol tiltanák a köztéri fotózást és ebbe nem csak emberek tartoznak bele, hanem pl bizonyos épületek is. 

Döntés még nincs a kérdésben, hiszen még sokáig fogják csámcsogni, hogy ennek jogszabályi igenlésével vajon melyik oldal fog jobban sérülni. Az emberi jogok vagy a fotózás szabadsága. 

Minden esetre annak az alanynak, akiről képet készítesz, tudnia kell arról, hogy fotó készül róla és bele is kell egyezzen. Nem egyszerű. Gondoljatok csak bele! Ennek a fotózási területnek a spontaneitás  a varázsa, ami abban a pillanatban fog eltűnni, amikor az alany megtudja, hogy kép fog róla készülni. Arról nem is beszélve, hogy pl a 600 mm-es nagyágyú objektívvel olyan távolságból le tudom kattintani, hogy az alany nem is tud róla, hogy fotó készült róla. Na persze a betyárbecsület. Szóval muszáj először képet készíteni és aztán engedélyt kérni. 

Ezek engedéllyel (utólagos) készültek és néhány euro támogatással köszöntem meg. 

Röviden szummázva ehhez is kell némi szerencse és türelem. 2 és fél órát csámborogtam és ezzel csak ízelítést kaptam erről a területről. Borult idő volt, de ez most nem bántott. A fénytelenség és a fekete-fehér konverzió választásával talán fokozható a  drámai tartalom, hiszen ezeknek a képeknek ez a céljuk. 

Lehet őket hosszú percekig nézni. Az az igazság, hogy felém annyi érzést közölnek, hogy se szeri, se száma.  Elgondolkodtatja az embert. Azt hiszem ez a legjobb kifejezés. Tudom, hogy nem vidám téma, de egyrészt az élethez tartozik, (sajnos) másrészt a fotózásnak nem kizárólag a vidámságkeltés a célja. Ha egy kicsit is kibillent bennünket valamelyik irányba, akkor elmondható, hogy a fotó elérte a célját. 

Az életünk képlékeny és kiszámíthatatlan. Valóban mindennap hálát kell adni a testi és a mentális egészségért, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy ne kerüljünk méltatlan helyzetbe. 

Köszönöm, hogy itt voltatok!

Mindenkinek szép estét és töltődés teljes, hosszú hétvégét!

Én dolgozom, mint mindig és boldogsággal tölt el, hogy ezt tehetem.