Talán úgy két éve felregisztráltam egy társkereső oldalra, ahová néha fellátogatok az esélytelenség teljes nyugalmával. Olvasgatok, nézem, ahogyan osztják egymást, jókat derülök, de komolyan.
Már meg sem lepődök amikor a kitett fotókon cipőket ,papucsokat ,állatokat ,figurákat meg csak a Jóisten tudja mit látok igazolványkép helyett.
De ez mind semmi!
Most találom meg /nevezzük/Mariskanéni fotóját akinek a képén kakaóscsiga tejfölöspogácsa és egy nagy üveg ecetes savanyúság van. Hát ez mindent visz!
Látom lelki szemeimmel ahogy férfiak ezrei merev falosszal
csurgó nyállal rohannak az ország túlsó végébe M.nénihez
uborkáért.
Hiába, hóditani tudni kell
Olvasgatás közben jönnek a chat-re hívások. Villog a monitor, mint egy karácsonyfa. Én egy évben néhányszor nézem meg, vajon, mire képes korunk férfija. Túl nyomó többségben belépés nélkül blokkolom őket. Rossz tapasztalatok hát no.
Bezáráskor látom, hogyan kezdi a beszélgetést az illető. A minap egy ilyet találtam és hangosan felröhögtem.
A nick nevéhez képest elég bizonytalan nem?
Zseni oldal. Ha rossz kedved van, garantált, hogy sírni fogsz......a röhögéstől.
Ja! A zárójelben lévő szám az úriember életkorát hivatott jelölni. Mi romlott itt el?
Ja! A zárójelben lévő szám az úriember életkorát hivatott jelölni. Mi romlott itt el?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése