2016. június 4., szombat

Egy lélekutazás vége

Nagyszerű dolog, ha az emberre valaki gondol, és a gondolataival vigyáz rá.... engedi élni. Néha fájdalmas dolog ez.  Mégis csodálatos érzés szabadon engedni a másikat.  Engedni, hogy úgy éljen, ahogy a szíve, lelke vezérli, ahogy neki a legjobb. 
A pipacsokkal jött és velük ment el. Olyan volt ő, mint egy összetört pipacsszirom. Talán egyetlen pillanatra sem láttam a szívét mégis tudom, hogy hatalmas van neki. 
Talán egyszer kisimúlnak majd a szirmai és akkor újra a vihar felé fordul majd, hiszen őt ez élteti. 


Nincsenek megjegyzések: