Megkaptam a kritikákat a tollas képekre. Volt, aki túl sötétnek érezte őket és volt, aki komornak, gondolom ez utóbbi a sötétségből születik.
Van viszont egy véleményem, amit idézni szeretnék. Teszem ezt azért, mert olyan, mintha akár én mondanám. Persze azt szögezzük le, hogy egy szubjektív témáról beszélünk.
" Kedves Hajni! Elnézegettem a képeidet. Kerestem benne a mondanivalót. A cseppes képeidről beszélek most. Hihetetlen, ahogyan azonnal a cseppekre téved a szemem. Ott van a fénypontja a képnek is. A remény cseppje, egy csepp fény. Zseniális meglátás. Köszönöm az élményt.
Sok próbálgatás után sikerült megértenem a mélységélesség titkát. Köszönöm a segítséget. Azt hiszem, nagyon szeretek fotózni. Megszerettetted velem. Mellékelem a képeimet. Ha véleményeznéd, azt megköszönném. Üdvözletem Hajni! Szép fényeket! "
Hát ennyit a szubjektivitásról és annak csodájáról. Ugyanazt a képet látja valaki komornak, sötétnek, míg másvalaki reményteljesnek. Jelzem én minden véleményt tisztelek. Lehet, hogy azt látunk egy képen, ami mi magunkban van? Mit gondoltok erről?
Amikor azt tapasztalom, hogy valaki azt mondja el a képről, amit én éreztem a készítése közben, az egy nagyon jó érzés.
Az jutott eszembe, hogy amíg nézitek, addig együtt vagyunk. Van az a mondás, hogy egy képen, amit nézel, legalább két ember szerepel. Aki nézi és aki készítette. Milyen igaz.
Szép estét Mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése