Kislány koromban valahányszor meglátogattuk a nagyszülőket, nagyapám mindig azt mondta anyámnak:...látom megfogadtad a tanácsomat és néha adsz ennek a kislánynak egy kupica vörösbort, azért olyan szép piros a kis szája. :) Az öregnél mindig inni kellett néhány kortyot, nem nagyon élveztem, de az ő szava a bibliánál is fontosabb volt a házban, hát ittam.
Aztán röpke 20 év múlva az első gyermekemet várva, súlyos vérszegénység lépett fel nálam. Mindenféle vérképzőt, folsav mi egymást írt fel az orvos. Akkor apósom mondta: hajítsd el kislányom. Minden este igyál egy pohár vörösbort! Így tettem. A következő vizsgálaton azt mondta az orvos: anyuka, magának jobb a vérképe, mint az enyém. Látom szedi rendesen a gyógyszereket.
Szedem....mondtam. :)
Azóta többször is bizonyított tény előttem, hogy a vörösbor kis mennyiségben maga az élet.
Ehhez képest összeszégyellhetem magam, hogy még nem volt soha fotó témám.
Ma ezen változtattam.
Tárgy-, italfotózás vonatkozásában ma megállapítottam, hogy minden azon múlik, hogyan rendezed be a képet és hogyan világítod meg azt.
Persze itt is lehet játszani mélységélességgel, háttérmosással, de az ízlésesség szinte kötelező.
A meleg színek itt is hálásak, ahogy mindig.
A fekete-fehér képet unalmasnak találtam ezért belefotóztam egy kis füstöt. Valamikor talán úgy 6 évvel ezelőtt játszottam füsttel. Nagyon jó játék. Ha a kötelezettségeimen túl leszek, azt hiszem újra elő fogom venni.
Egészségetekre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése