Közelebb húzta magához a férfit, a harsogó zenétől amúgy sem hallotta jól.
- Gyere, táncolj velem- kérlelte
Az a fejét ingatta.
- Nem lehet! -mondta
- De miért nem? Bárki más a fél életét odaadná, ha velem lehetne. Te pedig ellöksz magadtól!
- Nem ellöklek, nem lehet egyszerűen és kész!
- Barátnőd volt akivel láttalak tegnap?
- Igen, ő volt. Ezért nem lehet.
- Egyet árulj el nekem kérlek! Miért ő?! Mi az ami neki van és nekem nincsen?
A férfi hosszasan elnézte a nőt.
Úgy érezte, mandulavágású szemeiben képes lenne elveszni. Nézte gyönyörű ajkát, csókra éhes száját. Alakja tökéletes volt, minden porcikája nőiességet sugárzott.
A nő nem tágított, mindenáron tudni akarta.
- Mondd, mi az ami nekem nincs, de neki van?!
- Hát én!- mondta a férfi, majd lágyan eltolta magától a nőt, a szalvétára írt telefonszámot pedig visszaadta neki.
Kilépve a bár ajtaján arcába vágott a metsző hűvös szél. Előreszegte fejét, összehúzta a kabátját, majd állát a gallérok közé bújtatva megindult az 53.-ik utca irányába.
Sietősre vette a lépteit, minél előbb szeretett volna hazaérni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése